Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1568-1569 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 16. (Debrecen, 1987)

a peres ügyekben, ami mutatja, hogy ekkor igen élénk kapcsolat állt fent a két város között. A város szőlőiről két ízben történik említés, egyik alkalommal miskolci és keresztúri szőlőkről, a másik esetben konkrét megjelölés nélkül. Ezek azért fontos gazdaságtörténeti adatok, mert jelzik a debreceniek szőlőkultúrájának az izmosodását. Egyszer találkozunk a mezei szállással is, s ez az első ilyen adatok egyike. Társadalomtörténeti szempontból szembetűnő a szolgák számának növekedése. Előfordultak korábban is, de itt 23-szori említésük lényeges emelkedést sejtet. A mezővárosokban a gazdák a családi munkaerőt már ebben a korban is, de később még inkább, szolgák felfogadásával egészítették ki. A jegyzőkönyv adatai árulkodnak a város belső jogrendjéről is. Változatosak az év során kirótt büntetések. Lopásért könnyen szabtak ki akasztás büntetést, különösen ha a vétséget tűzvész idején követték el. Ugyancsak halálbüntetést, megégetést róttak ki paráználkodás miatt egy áldozópapra. Ez utóbbinál figyelemreméltó, hogy egyházi személyt főbenjáró vétke miatt világi bíróság elé állítottak és ítéltek el. A többi hasonló esetben vesszőzés, eklézsiakövetés volt a kiszabott büntetés, visszaesés esetén fővesztést helyeztek kilátásba, de ilyenre ebben az évben nem került sor. Megújuló elemi csapásként tartották számon Debrecenben a tüzet. Ebben az évben is pusztított a városban, a Cegléd és Piac utcákban égett le 16 ház. További értékes adatok bukkantak elő a korabeli viseletre vonatkozóan, ilyenek a fekete báránybőrrel bélelt felső kabát, fehér karazsia nadrág. A jelzett problémákat az olvasó a tárgymutató segítségével adatszerűen ellenőrizheti és kutathatja. P. Szalay Emőke