Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1567-1568 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 15. (Debrecen, 1986)
206/10. Szíjgyártó (Zijgijartho) András, polgárunk a kölkeneti (Keolkenneth) Pázmándi (Pazmadij) Tamás keresetére, aki az említett Szíjgyártó Andrástól törvényes úton perelt 429 forint 50 dénárt, a törvény előírása szerint mentette magát hitére való esküvéssel, hogy az adósság összegében a nevezett Pázmándi Andrásnak egy dénárral sem tartozik, annak keresetétől szabad és mentes maradt és így ítéltünk, ezen bejegyzés tanúságából. — 207. oldal — 207/1. Tűgyártó (Thwgijartho) Gergely Tót (Thot) Tamással folytatott és általunk vizsgált ügyét Őfelsége székére fellebbezte felülvizsgálatra, amit köteles kivenni és oda átvinni tizenötöd napra. .,•1, Feria tercia in festő divi Martini Episcopi (november 11. kedd) 207/2. Szűcs (Zewch) Gergely felesége és Szabó (Zabo) Péter egykori vásárbíró kölcsönösen egymás ellen kötelesek tanúkat állítani tizenötöd napra. 207/3. Deák (Literátus) Mátyás Kádas (Kádas) Fülöp legénye Molnár (Molnár) Balázs keresetére köteles felelni tizenötöd napra. 207/4. Füle Deák (Literátus Fijle) Balázs, aki a főbírói hivatalt jóemlékezettel viselte, a mai napon hosszú betegség után meghalt és tisztességgel eltemették. Feria quinta Martini (november 13. csütörtök) 207/5. Kádas (Kádas) Mihály a főbíró úr pénzét, tudniillik 500 forintot, ami Tar (Thar) Istvánnál van, annak adóssága miatt visszatartotta és tiltotta, mások előtt akarván pénzét visszakapni. 207/6. Anna asszony az ungvári (Wngwar) Kádas (Kádas) János felesége, valamint Erzsébet asszony, Nyereggyártó (Nijerekgijarto) Demeter felesége, a néhai Koppány (Koppanij) András leányai nyugalmat és mentességet jelentettek ki Kun (Kwn) Györgynek és feleségének, Katalin asszonynak a néhai Koppány Andrásnak a Német utcában (piatea Nijmeth ucza) lévő örökségéről, amelyet Kun György törvényesen megnyert illetve megvásárolt, hogy a nevezett Kun György és Katalin asszony, a felesége a megvásárolt ház árából 40 forintot adott nekik, és őket arról kielégítette. Anna és Erzsébet asszony kijelentették, hogy ezzel a pénzzel elégedettek, mindenki részéről felelvén nekik, hogy soha a továbbiakban őket e miatt a ház miatt és annak értéke miatt nem perelik, sőt olyan kötést tettek egymás között egyező akaratból, hogyha az idő múlásával a felek közül bármelyik ezt az ügyet ismét kezdené felbolygatni és újból kezdené egyik a másikat perelni vagy gyermekeiket zaklatni, addig ne indíthassa meg, hanem 200 forintra büntessék.