Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

137. Debrecen, 1709. február 20. Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Febr. 15ta költ levelét is, 19na ejusdem Excellentiádnak alázatosan elvettem. Útjának súlyosságát értem, a bizony dolog, a természeten eró't nem vehetni. Ha mi most a szerencsébül elmúlt, másszor Isten megadja, vagy meg is adta volna, ha valóságos lenne, Nagyságod Gyetvánál tött harcát, amint Körösiül írják. Az erdélyi kijütt német, amióta Sólyomkű alatt volt 16 hujus, azólta soha bizonyos valóságot felőle nem hallhatni, senki meg nem mervén nézni. Actont is feles haddal Halmágy vidékén kiereszkedni, úgy Barontist Szeged felől is erre igyekezni, nagyon hirdetik. Ennyi sok gonoszok között annyira vagyunk, hogy mit tegyünk, teljességgel nem tudjuk, csak éppen végső segedelmünket várjuk, ha az jó Isten nem könyörül rajtunk. Ily keserves állapotban létünket tetézi az az alkalmatlanság, amellyel Excellentiád füleit méltóságos Bagosi Pál generális úr terhelte. Mert jóllehet Ő kegyelme a nemes tanácsnak itten is exprobálta, de nem bizonyíthatta és azt maga is Excellentiád ne higyje, mert nálunk addictusabbakat magyarok között soha Isten ne adjon Excellentiádnak. Csak éppen az ördög lator és hintegeti a konkolyt, de az jóféle föld be nem veszi, annál inkább nem terem róla etc. Hogy pedig én pokolra ítélném Excellentiádat, ha oly szó esett, ne nekem, hanem a boros confidentiának tulajdonítani, s nekem pedig megbocsátani Excellentiád méltóztassék, tudván eleitől fogva, amint voltam úgy vagyok és maradok is Excellentiádnak legkisebb igaz szolgája Debr. 20. Febr. 1709. délelőtt 10 órakor Dobozi István mp. Jelzet nélkül, 1709. II. 20. 138. Debrecen, 1709. február 21. Méltóságos főgenerális, nekem nagy jó Uram! Valamint megjövendöltem, úgy betölt, hogy tudniillik Excellentiád az hadak színivel ezen földrül eltávozván, az erdélyi ellenség kijün, az mint meg is vagyon. Mert amint hallatik, még 16-dik Sólyomkűhöz érkezett, de nagy boldogtalanságunkkal azólta, mint és hol legyen, soha nem tudhatjuk, sem ki nem tanulhatjuk. Melyre nézve felette nagy anxietásban vagyunk, úgy hogy mit csináljunk, soha nem tudjuk. Ha erre való szándéka vagyon, az hírivei együtt itt lep bennünket, jóllehet tegnap is maga Excellentiád szolgája által alázatosan repraesentáltam ezeket, mindazáltal ez bizonyos curier ájtal sem mulasztatom el. Ugyanis, az kinek foga fáj, rajta tartja nyelvét. Míg Excellentiád leérkezik, ha Isten reánk bocsátja, megesik addig rajtunk. Ezzel Excellentiád méltóságos grátiájában ajánlván magamat maradok Excellentiádnak alázatos szolgája Debr. 21 Febr. (évszám nincs) virradólag Dobozi István mp. Jelzet nélküÚl709) II. 21. 139. Debrecen, február? március? 23. Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Kivált a szegény generális Bagosi úr hirtelen halála megtörténvén, s a hadak fő nélkül maradván, annyival is inkább megrezzentünk vala, úgy hogy a futásra csak