Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

de az arany és az ezüst píznek elevátióján való kár mit imputáljon, maga Nagyságod bölcsen által láthatja. Én aziránt bízom Nagyságod grátiájához magamat és ha most ily állapotomban megmutatja régi igazi affectátióját, ha Isten megtart, reciprocálni igyekezem, s egyszersmind demerealni, mint eddig is voltam, úgy míg élek, maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Dobozi István mp. Debr. 3 9 br. 1708. Jelzet nélkül, 1708. XI. 3. 130. Debrecen, 1708. november 8. Méltóságos főgenerális úr, nekem nagy jó Uram! Nagyságod méltóságos levelét alázatosan vettem, a bizony dolog, ha a félsz nem háborgatna, kevés boraimat haszontalan nem kívánnám distrahálni, nem lévén anélkül is semmi keresetem. A dolgok állapotját mélyebben penetrálván nálam Nagyságod, ha magamnak haszontalannak, s nekem pedig károsnak nem ítéli 400 kiscseber bort odaadok. Csak arra kérem Nagyságodat, küldjön ha lehet, egészben tallért érette, ha pedig arany leszen is közötte, legyen olyan az, ki 5 német forintban eleváltatott. Az apróbb pénz ugyan kevesebb kárommal lött volna, álljon Nagyságod grátiájában, melyre magamat bízom. Ha jobbat remélhetnék s haladna, sem bánnám. Ha pedig úgy tetszik Nagyságodnak, én abban is megnyugszom. Mivel Szűcs János úr Ő kegyelme néhány lovas kocsikat kívánt, úgy hiszem, most reggel meg fog indulni lefelé. Az hírek csakugyan a szerént folynak onnan alól, Isten tudja, mi az igaz. A hadak számára mostan is mindjárást 3000 kenyereket indíttatok meg. Ha az boraimat elvitetni tetszeni fog Nagyságodnak, kérem alázatosan a hordók conservátióját és restitutiója iránt méltóztassék szorosan committálni. Ha Istennek tetszenék megmaradásunk, sok költségbe kerül az oly edény nálunk. Ezzel mégis Nagyságod grátiáj ában ajánlván magamat maradok Excellentiádnak alázatos szolgája Dobozi István mp. Debr. 8 9-br 1708 Jelzet nélkül, 1708. XI. 8. 131. Debrecen, (1708?) november 13. • Méltóságos főgenerális, nekem nagy jó Uram! Amint a mai napon két rendben is megírtam vala, alázatosan Nagyságodnak a Koos Mihály úr hírét a gyulai ellenség tábora iránt. Ugyanazon hír folydogál, ha valami lesz benne, hihető Váradhoz fog elsőbben feljünni, kitől mi mindenek felett irtózunk, az rajtunk elhatalmazott nagy betegség miatt. Nemzetes Szűcs János capitány úr feles és jó hadakkal való oda le létéhez reménlettünk. Azt gondolván, hogy eddig, holott még 7-dik 9-bris leindult, mi is feles szekereket adván gyalogai alá. Arad környékét is megnyargalták, de ezen órában vévén ezen accludált Ő kegyelmek leveleit, tapasztalván, mennyire penetrálhattak, kire nézve az ő kegyelmek hírihez keveset bízhatunk. Elválik ezen hírnek continuátiója, vagy elhalása. Szabó Sándor úr csuda, hogy semmit sem ír, holott legközelebb Gyulához Sarkad. Még két hordó