Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

102. Debrecen, 1708. február 12. Méltóságos fogenerális, nekem nagy jó Uram! Nagyságod méltóságos levelét Bárányi uram által alázatosan vettem. A gyógyítandó sebesek iránt Nagyságodnak soha semmi írását a nemes város nem vette, én is az utolsónál aziránt nem láttam, mindazonáltal azok iránt való szeretetit, a város szüntelen mindezideig gyakorolta. A tolvajok persecutiója, rajtunk nem múlnék, de míg ez az néhány rendbéli regimentek ezen a földön lesznek, addig az egyik a másik képében, s neve alatt csak eljár. Úgy hallottam volt, hogy némelyeknek közülök alább kellene nyomulniok, de még mindig helyben vadnak. Kíszülgetnek ugyan, mert ugyan kezdték a lovakat lopni, s hordani. Hihető, a Maros körül akarják elcserélni. Okosan is cselekszik. Ugyanis innen arra a földre lova keresésére, senki nem mer menni. Az ó-bort, ami illeti, ha csak egy átalag volna is, oda küldenem. A méltóságos asszony ő nagysága, betegeskedésem alkalmatosságával, küldött volt egy gönczi fával, az még intacte vagyon. Kész vagyok vissza kedveskedni vele, csak parancsolja Nagyságod, a bor jó gyenge és tiszta. Egerbül hozattam volt valami veres borokat magamnak, azzal tengődtem. Ezzel ajánlom magamat a Nagyságod méltóságos grátiájában és maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Dobozi István mp. Debr. 12. Febr. 1708. 1708. Febr. Fasc. 1. A. 42. 103. Debrecen, 1708. február 27. Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Méltóságos levelét alázatosan vettem, abban való parancsolatja szerint itthon nem létemben levelet hozott oláh embert elküldtem, kinek társa, mihelt érkezett, elszökött, mint maga jobban meg tudja mondani. Az exemplum statuáltatás ebbül ugyan kitelhetik, ha Nagyságodnak úgy tetszik, amely meglévén nem kétlem, más ártatlan szegény emberben toroltatik meg. A hegyek műveltetését, úgy a commercium dolgát, nem kétlem, Nagyságod maga bölcs elméje szerént ne igyekezzen folytatni. Én az elmémnek gyengesége és erőtlensége szerint, ha melyikhez, mit szóltam, annál többre nem mehettem, az Úr Isten azoknak folytatását és igazgatását bízta az több méltóságok között Nagyságodra is. Azért az mint jobbnak ítéli cselekedjék. Úgy az egyet semel pro semper el merem mondani, hogy Debrecen veszedelmével soha bizony édes hazánk s nemzetünk nem boldogul. Az is pedig hatalmas Istenünk híre s akaratja nélkül nem leszen, ki is egyedül szabados Úr, az ki ellene állhatatlanul mindent megcselekedhetik, kinek is oltalmában ajánlván Nagyságodat, kérem a Szent Felségét, hogy Nagyságodat szegény nemzetünk javára, s szabadulására célzó fáradhatatlan munkáiban szerencséltesse, s boldogítsa. Én pedig míg élek maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Dobozi István mp. Debr. 22. Febr. 1708. 1708. Febr. Fasc. 2. C. 39.