Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

lis Bagosi Pál uram ő kegyelme. Cselédinek sok keserves reménkedésére kéntelenítettem alkalmatlankodnom, alázatos kérvén excellentiádat méltóztassék említett generális uramnak committálni szabadulása végett. Isten megáldja érette, a bélfenyéri ember idevetődött ki által a T. Sennyei Ferenc óbester úr eő Nagysága kívánságát effectuáltam. Ezzel excellentiád méltóságos grátiájában magamat ajánlván maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Dobozi István mp. Debrecen 2. Jan. 1708. jelzet nélkül 1708.1. 2. 96. Debrecen, 1708. január 6. (Nem Dobozi írása) Méltóságos főgenerális, nekem nagy jó Uram! Nagyságod 2. Jan. írt méltóságos levelét alázatosan vettem, melyben parancsolja tekintetes Bagosi Pál úr regimentjére való mundérnak csináltatását és hogy csak sinór, s gomb híjjá volna, de teljességgel a tiszta abájánál egyéb nincsen, mi kívántatnék hozzája, ez includált cédulákból kitetszik. A cérnát, sinórt, gombot megszereztetem itt, minden úton módon, magam pénzén is, de kapcsot, vásznat itt absolute nem találhatni. Ha azt megszerzi mundir commissárius, a munkát véghez vitetem a szabókkal. Noha sok rendbéli munkájuktul senki, semmit nem fizetett régtül fogva nékiek, még csak cérnára valót is, melyet ő maguk is pénzen szoktanak venni. Úgy egyéb mesteremberek munkájának jutalma is oda vagyon. A csizmadiák varrják Bonafous úr regimentjére, felest dolgoztának, nemcsak munkájukért, hanem magok materiájáért is nem fizettenek. Nagyságod penig bölcsen penetrálhatja, hogy az elmúlt esztendőkben futások alkalmatosságával igen megromlottanak. Sokaknak minden egybegyűjtött bűri és egyéb materiái s eszközei elvesztenek. Mostani időben afféléknek drága áron sem teheti szerit a mesterember, dolgának sok hátramaradásával. Én a tekintetes commissáriátushoz nem bízhatom, hanem egyedül Nagyságod méltóságos parancsolatjának kívánván alázatosan engedelmeskednem, valamint teljes tehetségemmel elkövethetek, el nem múlatom, csakhogy méltóztassék contentáltatása aránt a mesterembereimnek parancsolni, hogy annál szívesebben dolgozhassanak. Noha addig is ítélem, panasz nem lehet rájuk, mert erejek felett is adigáltam őket, amire szolgálatjok kívántatott, tovább is azt cselekedni el nem múlatom. Ajánlván Nagyságod grátiájában alázatosan magamat mindenkor maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Dobozi István mp. Debrecen. 6. Jan. 1708 1708. Jan. 1. A. 22. 97. 1708. január 10. Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Nagyságod méltóságos levelét alázatosan vettem. Az, mint iterato meg is írtam az mester embereknek munkájokért fizetés kérés iránt nem importunoskodom Nagyságodnak, kik is költségeket kívánnák jobban rehabeálni. Már az 1064 mundír megkíszülne, csak az vászon és kapocs érkeznék, sinórt, gombot, cérnát én vettem, kezekben adtam, melyet is, ha az Úristen fizet, még úgy is jó leszen. Álljon a Nagysá-