Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

Debrecen, 1707, augusztus 1. Méltóságos generális, nagy jó Uram! Károlyból 30. írott méltóságos levelét Nagyságodnak alázatosan vévén, szomorúan vettem és sajdítom apprehensióját. Soha Nagyságod commissióját senki nem közölte. Közönséges folyó (?) katonáktul érett (?) hír felől írtam Galambos úrnak, mint régi bizodalmas uramnak, kérvén ottan afféle communicátióra. Bátor beszédit, s szavait recognoscálván ű kegyelmének, akartam in tali casu experiálnom, ha van-e biztató tehetsége, máskint, amire resolutus lehet más, Isten segítségébül én is reá mehetnék arra vallásom és a praedestinatiom mellett az tart (om). Én, ha mit említett úrnak írtam, úgy írtam, mint magamnak és el is hitettem magammal, mint oly tanult régi ember, magánál tartja, sed dehinc discam cautius Nem ötven, de száz ökrömért sem kívántam volna disgustusban esnem Nagyságodnál, kit kerülvénkerültem, de az uraknak, úgy látom kevés kell etc. Lisztért bort conserváltatom Nagyságod számára, az szekeret valamely bürökkel visszabocsátottam. Ezzel ajánlom magamat Nagyságod méltóságos grátiájában, maradok Nagyságod alázatos szolgája Debr. 1. Aug. 1707. Dobozi István mp. Ps. A törökök meg (eltörló'dött) várakoznak Károlyban nem tudom űket, én ugyan el nem másként örömest bocsátani Nagyságod úgy látom. 1707. Aug. Fasc. 1. A. 1. 89. Debrecen, 1707. augusztus 2. Méltóságos főgenerális, nekem nagy jó Uram! Elérkeznek az elébb az szathmári vonó marhák és szekerek az artilleria eleiben, amely még ez ideig hátra van. Talán holnap ide érkezik. Julij 30.-ikban költ levelébül és hozzám való syncera affectátiójának eredménytelen szolgájához való megbánását sérelemmel eszmélem. Se tovább, se több mentséggel Nagyságodnak nem importunuskodom. Ez egyszer elmondom, ha Nagyságod leveleibül tanulván s experiálván, valakivel legkisebb communicátiót töttem (studio vagy mihi praesente) soha ne legyek emberséges ember, ha másoktul olyat érthettem, hallhattam vagy azokbul conjunctualiter conclusiót kihozván, valamely jó uram kívánságára correspondentiára nézve írtam, abban valakit megbotránkoztatni, háborítani nem kívántam. Mindenek felett pedig hogy Nagyságodnak ízetlenséget s kedvetlenséget causáltam volna, az Isten ne adja. Utóbbi levelében írja Nagyságod, hogy instructiónak recomendátiója az erdélyi statust illetné. Az valóság, de Nagyságodnak constálván, minden mi hűséges szolgálatunk, leginkább Nagyságod parancsolatjára, mindeneknél feljebb, s arra nézve tött sokszori jó maga ajánlása mutatott utat Nagyságodra, kiben tovább is állhatatosan bízunk. A kongó iránt is, ámbár Erdélyhez applicáltattak legyünk, de magyarországiak között lakván, igazság és méltó, hogy Nagyságod assistáljon, ne kellessék felettébb való nagy kárt vallanunk. Ugyanis az parancsolattul és hazánk javának promotiójátul viseltetvén, lakosinkkal erőszakkal is elvitettet vén, származott annak iten való bűsége s megfeneklése. Szőlőm elvétettetésének dolgát ami illeti, ha ki másé, nekem nem kell, de ha felséges uram kegyelmességébül bírván és közelebb ez esztendőben is ily szűk állapotjában mindennek és kivált a pénznek, tisztességesen munkáját megadván, éppen csak a kész gyümölcsetül megfosztatni lehetetlen, nem