Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

jességgel semmi eladót nem hoznak. Egy malmot mindeddig sem tudtunk építeni. Isten látja, majd éhhel vész el sok szegény. Nagyságod grátiájábul Károlybul elhozott egy cöb (öl) búzát, nincs min megőrletnem. Valamire való egy pár ökör elmegyen már kétszáz forintokon és többen is, rendkívül takarítják és hajtják által a Tiszán. Csetnekrül érkezett novellámat includáltam Nagyságodnak. Ezzel ajánlom puszta hazámat, s búlátott fejemet tapasztalt Nagyságod úri grátiájában és maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Debr. 22. Mart. reggel 1707. Dobozi István mp. 1707. Márc. Fasc. 1. A. 57. 86. Debrecen, 1707. március 24. Méltóságos főgenerális, nekem nagy jó Uram! írtam vala Nagyságodnak, hogy az 3000 kenyereket Nagyságod parancsolatjára mindeddig készen tartottuk, melyeknek is elkísírtetése végett Kos Mihály úrtól micsoda resolutióm lett, levelét Nagyságodnak transmittáltam. Kapitány Kárándi Mihály úr után is oda vagyon postásom, talán ez iszonyú hóban a farkas ette meg és így minthogy látom, hogy hirtelen el nem mehet azon kenyér és hogy el ne vesszen, kölcsön kiosztatom az éhhel holt szegénységnek. Melyet, ha úgy experiálna Nagyságod, amint vagyon, álmélkodni és csudálkozni nem győzne, és a lelke megesne Nagyságodnak. A commissáriátusság által teendő praetensiónak bonificátiója aránt való Nagyságod propositióját nagy alázatosan köszöni a nemes város. Mindazáltal, mivel csak az előtteni szabott áron acceptálnák s nekünk igen káros lenne, Nagyságod jövőbeli determinátiójátul várunk, elhivén igazságos kívánságunknak méltóztatik annuálni. Nemes Erdélyországának mostani gyűlésére küldi a nemes város követeit, elhiszem Nagyságodnak fog oda correspondentiája lenni. Kérem azért alázatosan Nagyságodat méltóztassék szegény városunkat kegyelmes urunknak recomendálni, talán úgy másoknak is, az hol hasznát ítéli. Egyedül Nagyságod tudja sokszori hűséges szolgálatinkat, melyet tovább sem szánunk utolsó tehetségünkig. Ajánlom ezzel Nagyságod úri grátiájában magamat és míg élek maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Dobozi István mp. Debrecz. 24 martii. 1707 Ps. Méltóságos fejedelem pro hic et nunc úgy látom, admittálja a törökök portékájok eladatását, amint lehet, Császi úr pedig több jeles actái között 16 libertáson veszi el, mellettem levő örméntül az abáknak végét, nem tudom ki számára. Azon idegeny legények együtt ezen kis instantiájokat includáltatták velem. Valami nihány száz pokrócok assignátiója iránt Nagyságodnak búsíttatom törököktül, jóllehet Diószeghi Sámuel tavalyi bíró uramra sónál a Nagyságod commissiója. Mindazonáltal valamit lehet előttem viselni Nagyságod méltóságos becsületét exolválom. Pro interim pedig, ha újonnan való parancsolatját vehetem Nagyságodnak azt sem bánnám. Most egyszer másuvá is kellett erogálni alkalmas summa jó pénzt (de nem köszvény orvoslására), bizony ugyan megüresítettünk etc, noha az felét Nagyságod csak mosolyogva hiszi. Kívül más írással: 1707. 24. Mart. Dobozi István úr levele az 3000 kenyereknek el nemküldéséről, szegénységnek kiosztásáról, Kárándi után levő postának elkéséséről. Vásárhelyen