Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

drágán adnak holmit. Kenteiének vele, mert ők is drágán veszik és a felföldi kereskedők nem is adnak rézpénzen, hanem ezüstön. Kérem alázatosan Nagyságodat, méltóztassék visszaadatni, most az egyszer, már lévén hírekkel tudják ezután magukat alkalmaztatni. Ajánlom ezzel Nagyságod grátiájában magamat és maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Dobozi István mp. Debrecen. 5. 8-bris 1705 Ps. Több kenyerek készíttetésében is szorgalmatoskodunk s küldünk. 1705. okt. Fasc. 2. B. 10. 52. Debrecen, 1705. október 8. Méltóságos generális, nagy jó Uram! Az mint az első szakasz 4000 kenyereket, úgy értvén szükségesnek lenni Túrhoz tudósítani, úgy most is oda küldöttem, azon lévén, hogy most is 4000 arra indíttassák holnap, vagy azután, ha pedig az úr Isten annyira való pihenést és megmaradást engedne, a város népe hegyeinken megmaradott kicsin szöllőinek beszűrésére fog kimozdulni, vagy 2 hetek alatt azért az időben nem hiszem, succurálhasson kenyérből, melyre nézve méltóztassék akkoron provideáltatni Nagyságod hadának intertentiójárul. Az szüret ugyan igen vékony leszen, de ahhoz való idő s készület úgy megkívántatnak, mintha bűv volna a termés. Kerti borunk Istennek hála bűvecskén termett, azzal is contentusok leszünk, ha savanyú is, csak Isten békével elköltenünk engedje. Azon kerti borbul pro interim ürmösre küldtem egy italt Nagyságodnak. Adja Isten, hogy tessék, holott nem kérem meg ne ítéljen és ne nekem tulajdonítsa. Amellett kicsiny konyhára valót, engedje Úr Isten többel kedveskedhessünk és complaceálhassunk, nincs semmi occurentia communicátióra méltó, hanem ezzel városommal együtt magamat ajánlom tapasztalt jó grátiájában Nagyságodnak és maradok Nagyságod alázatos szolgája Dobozi István mp. Debr. 8. 8-bris. 1705 estve 4 órakor Ps. Krucsai úr itthon nincs, ha van is másutt parancsol, mi a mi terhünket visszük etc. 1705. Okt. Fasc. 2. B. 26. 53. Debrecen, 1705. október 10. Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Nagyságod méltóságos levelét, abban töt replicáját és józan opinióját alázatosan vettem és vettük közönségesen is mindazokon praevie magamat megnyugtattam volt, úgy kellett lenni, mások is acquiescáljanak, fiat de reliquo voluntas domini Dei. Én még tartok készen 4000 kenyereket, de semmikép el nem küldhettem, ha Nagyságod az szekereket vissza nem ereszteti, ugyanis aki csak felkelhető volt, veszett szőlejének elkapására kitakarodott. Bánom diffidál Nagyságod Kecskemétre, bizonyos ok miatt ment emberem iránt. Jobb és nagyobb helyektül kívántatnánk tanulni s consequenter példát venni. S ha az volt volna szándékom, más felé adtam volna utat elében. A katonaság rettenetestül jön vissza, foszt, s praedál, ugyan szerivel