Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

Szécsén, 1705. szeptember 19. Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Tegnapi napra gyűlése lévén a nemes ország confoederált statusinak, a nemes vármegyék megesküttenek erős hittel, hogy ezen confoederatiót az utolsó csepp vérekig megtartják, oltalmazzák, egymástul el nem szakadnak, úgy a királyi városok követei is hiteket azon formula szerint letették. Kegyelmes urunk és vezérlő fejedelmünk penig ma fog megeskünni, úgy a clerus és az urak, azután fognak egyéb dolgokhoz. A bécsi követek, amint értem, még későre jönnek el. A német által jött a Dunán, Nagyságod jobban tudhatja. Én részemről egyebet nem tudok írni Nagyságodnak. Mások jobban értvén a belső dolgokat, elhiszem közlik Nagyságoddal. Ajánlom ezzel Nagyságod grátiájában magamat és maradok Nagyságodnak Szécsén 19. 7 bris 1705. P.s. Tudom gyakran ír ide Nagyságod, azon alkalmatossággal írottban is ne feledkezzék Nagyságod, kérem alázatosan. 1705. szept. Fasc. 3. C. 47. Méltóságos főgenerális, nagy jó Uram! Az éjjel is megírtam vala Nagyságodnak, valamely portások nagy bizonyul hozván hírül, hogy kedden déltájban valamely tábort láttak volna, arra nézve az föld népének némely része megfutamodott, mi is valóban kászolódnánk, de az jó bizodalommal viseltetvén szekereink, embereink igen-igen kiestenek, csak valami formán valami commandérozott németség az ráczsággal rontást ne tegyenek ez helyben vagy útban ne szorítsák. Ezen hír eddigien nem confirmáltatott, nem tudom mitül, talán nincs aki megnézze, vagy mire kell magyarázni, nem tudom. Adná Isten, haszontalanná lenne. Amit fülhegyen hallottam, azt tudtam, régen elindult Nagyságod Erdély felé. Most nálam lévén Lővei úr Ő kegyelme jelentette, hogy még Károlyban lenne kevés ideig. Kire nézve ezen levelemmel is nem múlathatom el, hogy ne udvarolnék, kívánom ezáltal engedjen Isten jobbakat értessem Nagyságodtul, kinek is grátiájában ajánlván maradok Nagyságod alázatos szolgája Dobozi István mp. Debr. 22. 7 bris délben P.s. Igen meg nem ijjedtem ugyan, de bizony tartok s Isten segítségéből másként is gondolkodom a megmaradásról. Ha ezen által eshetem, melyre talán az Űr Isten most egyszer reá segít, a füzéri porkolábságra kell jutnom, Nagyságod grátiájából elijjedtem. Tekintetes Kaszás és Bik László uraim mai statiojuk Derecske tája, nem ártott volna megkeresni, ottan subsistálni, míg elmúlt volna ezen hír, mely is adja Isten, de nem lehet semmi nélkül. Debrecen 22 Ibr. 1705. Vámospércs, Semjén, Mihályfalva, Piskolt. cito citissime Károly vei ubi cito citissime. 1705. Szept. 4. D. 6. alázatos szolgája Dobozi István mp.