Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

hettem Nagyságodnak. Tovább nem várakozván, én holnap csak elküldöm a 100 kiscseber bort Poroszlóig pecsét és jó gondviselés alatt. Talán leveszik ottan, ha jámborok a lakosok, Gyürki úr sincs, a bloquada is rosszul áll. Aradrul jött 2 szekér és 8 lovas tegnapelőtt bement Váraddá. Rácz gyülekezésinek is futamodott híre. Nagy János óbester úr is itt commorál nálunk. Ezzel Nagyságod méltóságos gratiájában ajánlom magamat maradok Nagyságod alázatos szolgája Dobozi István mp. Debrecen. 18. Aug. 1705. délután 5 órakor 1705. Aug. Fasc. 3. C. 16. 41. Debrecen, 1705. augusztus 21. Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Az miulta Nagyságod vacsi pusztánál megindult, azólta semmi occurrentiam nincsenek. Emberem pedig onnan Nagyságodtul minekelőtte hazajütt volna, bokros parancsolatira indíttattam meg Nagyságod után 100 cseber borokat, amelyek után bizonyos emberemet küldöttem, hogy hevesi tiszttartója keze alá adják Nagyságodnak amint ezt tegnap megírta. De eltévedhetvén azon levelem ez okon akarnám reiterálnom. Tekintetes Gyürki Pál uram még itten mind eddig nincsen, ha volna vagy jün is, nagy perfectióra ezen haddal alig megyén, hacsak mással nem lehet provideálni. Kirül azt hiszem nálam ahoz több embertül bízván fog Nagyságod érteni. Ha csak számra kell nézni, elegen vadnak, ha csak száj kell enni, abból sincs panasz. De azért azt a sok összes zűrzavart, rozs, zab, tengeribúza lisztbül sült kenyeret teljességgel nem ehetik. Annyira, hogy az bloquada amiatt is vagy excessusra erumpál, vagy csakhamar széjjel oszol, melyet sietve szükséges orvosolni. Ez ugyan nem az én bírói nyomorult tisztem, hanem commissariusi állapot volna. Mindazáltal látván a gondot, obligátiómnak meg kellett az iránt is mások praejudiciumjára felelnem, csak lehet Biharnál 3000 evő ember, még sem lehet bloquadázások alatt csak egy hegyet is Berettyón túl megműveltetni. Ami keveset termett is pedig, a míveletlenség miatt oda van. Jóllehet az kire magok pazarolni nem érnek, abban elég serények. Panasz elég volna, de nem akarom tetézni Nagyságod baját, s búvát, hanem ezzel ajánlom magamat városostul s ezen gyámoltalan földet Nagyságod atyai gratiájában és maradok Nagyságod alázatos szolgája Dobozi István mp. Debr. 21. Aug. 1705. ad. 41. (ehhez a levélhez mellékelt latinul írottnak a fordítása) Életemig és halálomig szolgálatomat. Nagyságos tábornok úr, reggal 8 óra tájt legteljesebb bizonyossággal hozták nekem Makóról a gerendákat, amelyek felülről jöttek, hogy a szegediek felszerelésükkel Tápénál átkeltek a Tiszán Makó felé. Már, hogy hová igyekeznek, nem tudjuk, számuk sem ismeretes előttem. Akik véletlenül náluk voltak, beszélik, ezek többen lehetnek 700- vagy 800-nál. Három ágyúval, hogy hányan és kik lehetnek, nem tudjuk azt sem. Éjszaka akarnak a városok és falvak mellett elmenni. Azt a makói bíró is mondotta. Mire kell következtetni abból, az embereket kényszerítik velük maradni, máskülönben egyeseket a mezőn hagynak, más írással: Kegyelmes urunk táborára 1705. aug. Fasc. 3. C. 22. .