Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)
szorítottak, ebből már arra (eltörlődött) Nagyságodnak. Megtudván mi, két borbélyt hamarjában küldöttem elhivén, kétség nélkül sebes elég esik. Nagyságod szolgája, szegény Rátonyi uram még tegnap hajnalban meghalván, koporsóban tétetvéri, ottan az öccse akaratjából hazájába indítottam. Az tábori kalamárist kiküldöttem, úgy hamarjában valami fejér kenyereket, s kicsiny culinárét. Tudom elég van Nagyságod körül seprűn, azért egy ital seprűtlent küldöttem. Ha Nagyságodnak nem fog tetszeni, lesz aki meginnya. Hozzám jütt leveleit is megküldöttem Nagyságodnak. Ezek után, hogy nevezetes győzedelmet engedjen az Úr Isten Nagyságodnak, örök emlékezetre és mindnyájunk örömére ellenséginken, teljes szívvel kívánom maradok Nagyságod alázatos szolgája Dobozi István mp. Debr. 26. Maj. 1705. 1705. Máj. Fasc. 3. C. 52. i9. -vHÉfe Debrecen, 1705. május 30. Méltóságos generális, nekem nagy jó uram! Túrtőről 27-dik költ méltóságos leveléből is nagyságodnak a rácokkal való harcnak mivoltát alázatosan értem és hogy az Úr Isten Nagyságod szerencsés operatioja által is jobban confundálja ellenségünket, szívesen kívánom. Nagyságod méltóságos parancsolatjára 719 csomó töltést (többet egyet sem kaphattam) elküldöttem. Fizetés után kereskedő embereinket örömest kívánnám disponálni Nagyságod táborára való menésre. De tegnap is 4 lovakat elvontak Karcagújszállás táján. Tele a mező vélek. A liszt nagy részént helyén vagyon, rajtunk el nem múlik, csak a porta után való szekerek jönnének, vagy akárhová valók vinnék. Még oda van mintegy 124 szekerünk, bárcsak azok jöhetnek vala haza, inkább másokat küldtünk volna, változtatóan őket a liszttel együtt. Már á kaszálás, hol mi dolga a szegény embernek bekövetkezik, proportionate, ami reánk esnek jó szívvel megadnók, az is volna rendünkben. Amit az artilleriának praestálunk, az külső helységeknek elég marhája és szekere volna. Azon kívül az mint maga tudja Nagyságod, egyéb minden majd tüllünk telik ki. Csak azzal militálnak, holott innen is áll ki annyi fegyverviselő ember, hogy tízhúsz helységből sem több. Ökrészeinknek és kocsisinknak szokott lenni a terminusa, félek, ha haza nem bocsáttatja Nagyságod üket, elszöknek, s úgy vész a város népe ott való marhája. Mely vígre élést küldtem utánnok és conventiójukat is megígértetem esküdt emberem által, aki ugyancsak teljességgel haza nem bocsáttathatik. Ezzel ajánlom magamat Nagyságod méltóságos grátiájába és maradok Nagyságod alázatos szolgája Dobozi István mp. Debrecen, 30. Máj. 1705. 1705. Máj. Fasc. 3. C. 70. 20. Debrecen, 1705. május 31. Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak. Sub dato 13. praesentis Bicskéről nekem írott Nagyságod levelét vettem illendő becsülettel. A táborrul elszökött és széllel kóborló katonák eránt mit írjon, megér-