Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1565-1566 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Debrecen, 1985)
forinttal, amit ígérte, hogy készpénzben megfizet neki Szent György következő napjára (ápr. 24.), 100/2. Szűcs (Zewch) Márk egyházfi, vagyis ispotálymester, aki a szegények vagy a koldusok személyében Kovács (Kowach) Andrásnak Ihos (—) Ferenc özvegye egykori szolgájának javait és pénzét a szegények számára törvényesen perelte, valamint Kovács Vince között olyan ítéletet hoztunk, hogy az említett Kovács András által hagyott és tett végrendelkező levél érvényben marad és törvényesen végezte, s mivel a javairól végrendeletet készített, azt szántszándékkal tette, és Vince amit elvett, adja vissza. Az elhalt ember végrendelkező levelét a végrendeleti végrehajtók és a meghallgatok pecsétjükkel eskü alatt pecsételték le, ezért érvényben van. Feria tertia post Dominicam Reminiscere (márc. 12. kedd) 100/3. Orsolya, a néhai Szabó (Zabo) Lukács özvegye a kiváló kallói (de Kalló) Decsey (Dechey) Gáspár keresetére köteles felelni tizenötöd napra. 100/4. Nagyjános (NagyJános) Ferenc Bassy (—) László keresetére köteles felelni tizenötödnapra. 100/5. A nagyszombati (Thyrnawiensis) Hercegh (Herczegh) Miklós, mint felperes között az egyik részről, nemkülönben az érdemes Párnás (Parnas) Miklós, Szabó (Zabo) Dávid, Gazdagh (—) János, valamint Bornemissza (Bornemyzza) Antal, az elhalt Jó (Jo) Benedek végrendeleti végrehajtói, mint alperesek között, akiket a felperes azon a címen és abban az ügyben törvény útján perelt előttünk, hogy Tolvaj (Tolway) Deák (Literátus) János Jó Benedekkel mint főbíróval együtt, amikor itt az ő javaikból 400 forint adósságáért visszatartott és lefoglaltatott, pedig sem őt, sem javait nem tarthatta volna vissza és nem foglalhatta volna le, úgy amint több szavahihető tanú, tudniillik Literáti (Literátus) Gergely főbíró, Gombos (-) Bálint, Szűcs (Zewch) Tamás, Herdy (—) István, Basay (—) László, Lukács (Lukach) István tanúságából előttünk is megbizonyosodott, hogy Deák Jánost Jó Benedek, mint főbiró személyében is letartóztatta, de maga Hercegh Miklós őt a főbiró szeme elől hitére és becsületére szabadon engedte, a lefoglalandó javakra pedig az bebizonyosodott, hogy a főbiró pecsétet adott a kezükbe, de ő a javaival is titokban eltávozott, tehát olyan ítéletet hoztunk, hogy Hercegh Miklósnak sem Jó Benedek irányában, sem a javai, sem pedig előbb em-