Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

pár, Pataki Albert, Sólyom István és Szilágyi Szabó János uraimat, kiket ajándékokkal, szekér kenyerekkel, kalácsokkal elkészítgetnek, pénzt is az elöljáróknak készítnek ezer tallért. Ez becsületes emberek, minden magok mentegetése nélkül készek lőnek a váras megmaradásáért életeket veszedelemre vetni. Kiket várasokhoz való szeretetek annyira meggyőzött, hogy sem a pogányoknak rettenetes híre, sem itthon maradó házak népének nagy siralmok meg nem tartóztathatta. Házokat testamentom szerént elrendelvén, az nap estve, úgy mint 25. Septembris elindulnak. A föld pedig puszta lévén semmi hírt a tatárok felől egész Sákáig nem érhettek, ott bizonyoson megtudják a tatároknak elébbmeneteleket, az kenyereket s egyéb élést, kiket a tatárok után vittek volna ez Sákában beszorult, fogyatkozott népnek osztogatták, egyéb ajándékot pénzzel együtt békével Isten engedelméből harmad napra vissza hoznak. Mely Istennek szabadító erején kit a váras magán megtapasztalt, örömmel való hálaadással egy napot szentel. Míg azon emberek odajártak, szélesebb és mélyebb árokkal körül keríttetik a váras. Megadák az idő alatt Jenő várát a fővezérnek és a benne lévő magyar népet elbocsátván, némely része jün Debrecenre, kik pedig eloszolnak az országban szerteszéjjel. Annak utánna a fejedelem minden hadaival Debrecenhez jüvén, 2. Octobris. Azon hadaival a varasban beszáll és harmad napot mulatván Debrecenből ismét elmegyen. 1659. esztendőben választatik a főbíróságra tekintetes Vígkedvű Mihály uram. Parancsolat jün azonban a budai vezértül, hogy a szokott ajándékkal Tömösvárra mennél hamarabb elmenjen, el is készülgetnek. De mivel maga bíró uram betegsége miatt nem menete, tekintetes Dobozi István uram megyén őkegyelme helyett, a szokott ajándékkal meg is elígíti. Ellenkezést támasztott vala pedig már a porta Erdély országa és Rákóczi fejedelem között. Erdély ország rendelésébül jün Haller Gábor váradi főkapitányságra, ki erősen parancsol, hogy a Rákóczi katonáit Debrecen is üldözni fogja, ország végezte volna, de praesidiomot nem ígír. El is tiltatik, hogy Rákóczihoz pemmi hűséget, sem engedelmet, élete, jószága vesztése alatt senki ne mutatna, levelét ne venné, se ne hordozza etc. Kénszeríttetik ellenben, hogy Barcsai Ákos fejedelem hűségére esküdnék, de ebben a váras magára vigyázó okoskodással halasztást tészen. Egyfelől, noha van előtte Erdély országa s a török nemzetnek haragja, de más felől leginkább tart a közelbünnen reá következhető veszedelemtül, úgy mint Rákóczi hadai prédálásátul. Ennyi sokféle fegyver közül egyiket is maga ellen nem köszörülné, ha volna mit tenni. Rákóczi fejedelem pedig, (minthogy hadaival Szerencsen, és a Tisza körül volt) sok parancsolatit kellett teljesíteni a varasnak. Az kéntelenséget e szegény váras engedelmességgel győzte meg. Felgyülekeznek azonban azon hadak és 12. Júnii megütik Törökszentmiklóst jó hajnalban, fel is égetik. Kit nem sok idő múlva a törökök ugyan a magyarokkal, azok közt Debrecennel is újobban és jobban megépíttetnek.