Debreceni végrendeletek 1595-1847 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Debrecen, 1983)

Adattár - 29. Medgyesi Sámuel (Cegléd u.), 1806. december 4. - 30. Vadászi László (Cegléd u.), 1805. augusztus 20.

Medgyesi Sámuel (Cegléd u.), 1806. december 4. (No. 1208.) „Először. A ház maradjon János fiamnak 4 ezer vonás forintokban, az egyik ezer maradjon magának, a három ezerrel elégítse testvéreit s unokáját Másodszor. A marhákból két tehén, a legszebbik, mellyek megérjenek 100 vonás forintot s amellyiket tetszik választani vagy választatni, hajadon Susánna lányájé légyenek, a többi marhán a két fiaim, Sámuel és János osztozzanak, mivel már a marhából Csengeri vömnek a rész régen kiadódott. Harmadszor. Mindegyik gyermekemnek, úgymint Csengeri Sámuelnek, Sámuel és János fiaimnak adódott már 500—500 vonás forint, a Susánna leányomé még benn van, ezt neki különösen ki kell fizetni. Negyedszer. A szállást hagyom János fiamnak 200 vonás forintokban, minthogy magam is ugy vettem, ennek az árából is elégítse a többi testvéreit. ötödször. A Hatvan utcai kerti szőllő négyfelé menjen. Hatodszor. A 4 ló és szekér 200 vonás forintokban, a 6 darab méneses lovak 100 vonás forintokban maradjanak János fiamnak ugy, hogy ezeknek árábul elégítse a többi testvéreit. Hetedszer. A két fiam Susánna leányomat tartoznak a legtisztességesebb módon kiházasitani, addig is pedig, míg szerencséje akad, tartoznak mint testvérjeket tartani. Nyolcadszor. Ami házbeli, udvarbeli, tanyabelí s akármi találtatható mobiliák vágynak s találtatnok, osztozzanak egyenlően négy részre." 30. Vadászi László (Cegléd u.). 1805. augusztus 20. (No. 1209.) „Én alább is megirt Vadászi László előttem tartván és meggondolván ezt, hogy az Ur Istennek változhatatlan végzése és rendelése szerint meg keljen egyszer halni az embereknek és azután itélet lészen. Én pedig már az én Istenemnek jóvoltából és nagy irgalmasságából szép időket értem s töltöttem el, amellyekért áldassék és dicsőitessék szent neve, örökkön örökké Amen. Minthogy pedig néhai feleségem nemzetes Pándi Susánna aszszony 1787-dík esztendőben történt halála után tőlle született s még akkor életben lévő három gyermekeim is, úgymint: Sofia leányom, azután kapitány Fodor István uram házastársa Susánna leányom és kedves fiam Lajos is már megholtak és csak egyedül maradtam, kívántam ezért Istennek kegyelmes gondviseléséből még eddig egésségben és ép elmevei lévén, világi kevés javaimról illyen testamentomi rendelést tenni, amint következik: Először. Tekintetes nemes Borsod vármegyében, ugyan Borsod nevü helységben lévő curialis köztelkünkön lévő házinkban és appertínentiaiban, amelly negyedrész engemet illet és amellyet most néhai Vadászi György testvéröcsém fijai, úgymint: János, Pál és György, az én engedelmemből bírnak, azon negyedrész porciócskámat hagyom és testalom a megnevezett három testvér atyafiaknak, Vadászi Jánosnak, Pálnak és Györgynek s azoknak maradékainak. Másodszor. Ugyanazon Borsod nevü helységben, amelly öt telket és a borsodi vízimalomnak negyed részét, mellyek eránt a tekintetes Királyi Táblán