Debreceni végrendeletek 1595-1847 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Debrecen, 1983)
Adattár - 21. váradi Bárányi László (Cegléd u.), 1793. július 21.
Varadi Bárányi László ,ö (Cegléd u.), 1793. július 21. (No. 909.) „Én nemes Debrecen vórossában lakozó váradi Bárányi László tudván azt, hogy minden embereknek egyszer meg kelletik halni és a testnek, ahonnan vétettett, oda vissza is kell térni: tehát először is az én lelkemet az én teremtő megváltó és megszentelő jó Istenemnek ajánlom, testemet pedig a földnek, mint ő annyának, annak idejében tisztességes eltakarittatással megadatni kívánom és rendelem olly formában, hogy mig hideg tetemeim az emberek nézésére ki lesznek téve, a két arany nummizmáím is mellyemre, a látogatóknak nézésére tétessenek ki; eltemetésem helyét pedig választom a Cegléd utcai temetőbe, tegyenek oda engemet, hajdan volt Bihar vármegyei viceispány Bárányi Mihály nagyatyám uram tetemei mellé. Ezek után pedig minthogy engemet az Ur Isten magános élettel áldott meg, tehát tőllem származandó successorim nem lévén, azon kevés világi javaimon, amellyeken engemet az Ur Isten sáfárrá tett, minden kénszerités nélkül jó eleve megfontolt gondolatból és eltökéllett szándékból és akaratból ép, józan és csendes elmével teszem az alább coramisalandó érdemes uri személlyek előtt ezen végső testamentaria dispositiomat Ugyanis Előre is jelentést teszek arról, hogy én ámbátor ugyan, valamelly kevés avitica successiot, már megholt kedves szüleimtől vettem ugyan, de mindazáltal azon énreám nagyobb részként, mint summás pénzeknek letétele után hálomoltak, igy a három malmot malmos telekjével Debrecenben csak fele illetvén engemet kedves testvéremtől, Bárányi Sofiától, akkori Torkosnétól 625 forintokon váltottam magamhoz, ennek is pedig egyikét magam ujraállittattam és ez tölt 200 Rhenes forintomba, a negyedik malmot pedig a nemes várostól, mint Varga utcai darásmalmot magam acquiraltam. Maradt ezen fellyül reám 4 nyilas kerti szőllő a Köntös-kerten, de ennek is fele részét emiitett kedves testvéremtől 200 Rhénes forintokon vettem meg, melly szőllőt is örökitettem sok költségemmel, ezen ősi szőllőhöz magam szerzettem ismét két nyilast, uj pajtát csináltattam hozzája, ugy hogyha minden költségeimet, fáradságaimat fel tudom, mellyeket a conservatiora kellett tennem, többet költöttem reájok, mintha újonnan acquiraltam volna. Tul a Dunán Nemes Fehér Vármegyébe Kápolnás-Nyék, Pettend, Bogmér és Gárdon nevü praediumokba lévő jussomat 1900 Rhénes forintok onussának deputatiojával váltottam magamhoz, igy tehát ezt sem lehet ugy tekintenem egészben mint avíticumot, ezeket csak azért adám igy elő, hogy mivel kevés vagyonkámat, nagyobb részént csak Isten ditsősségére s vallásomnak előmozdítására és gyarapodására kivánom hagyni; tehát holtom után, akármelly atyámfiai is meg ne ütközzenek azon, hogy jószágomról szabadossan disponálok, mert ezt a hazánk törvényének értelme szerint is mint igaz acquisitor szabadossan cselekedhetem, melly ellen cselekedni nem is kivánok. Elsőben is tehát hagyok a nemes Debreceni Református Collegiumnak, mint amellyben első tanulásomnak fundamentumait vettem, 1000 Rhénes forintokat, pro fundatione olly formában, hogy ezen pénz interessébői tartsanak a professorok két jó reménységü alumnus deák ifjat, ollyanokat akik prédikátorok lesznek, ezeknek mindenikének adjanak alumniumára esztendőnként 18 Rhénes forintokat és igy kettőnek 36 Rhénes forintokat, ami pedig 18 Zoltai Lajos: A váradi és micskei Bárányi csalód, Turul, 1902. 165-177. I.
