Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1555-1556 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 6. (Debrecen, 1983)

Feria tertia ante Laurentii (aug. 6. kedd) 619/2. Az úriszéken bizonyított ügyet Szabó (Zabo) János és Bajcsinné (Baychinne) özvegyasszony között az elkövetkező keddre halasztották. 619/3. Kis Csapó (Kis Chapo) Antal vallotta, hogy tartozik Nyirő (Nyro) Jánosnak egy vég posztóval, amit ígért, hogy megad neki tizenöt napig, fogadta, hogy duplán fogja megfizetni, ha azt a napot átlépné. 619/4. Szász (Zaz) Márton vallotta, hogy tartozik Alföldi (Alfeldi) Péter özvegyének két forint 44 dénárral négy asszonyi saruval és 22 ficsorral (fychor), ígérte, hogy megfizet neki a következő Demeter napra (okt. 26.) ezen beírás tanúsága szerint. • . Sábbato die Laurentii (aug. 10. szombat) ... 619/5. Kelec (Kelecz) Péter és Vas (Was) Péter túri (Thurienses) polgárokat a főbíró Zákány (Zakan) Imrének az általuk becsültetett házaiba birtokba bocsátotta a város szokása szerint. 619/6. Bajcsin (Baychin) Boldizsár ígérte, hogy fizetni fog Szabó (Zabo) Jánosnak a következő András napra (nov. 30.) 10 forintot, ha a fizetés napját elmulasztja fogadta, hogy dupla fizetéssel fogja rendezni tartozását. 620/1. Kalmár (Kalmár) Imre Kalmár Balázst és Kónya (Konia) Tamást törvényesen adósokká tette 65 forintra a süvegek értékéért az adóslevelük szerint, amit kifizethetnek neki tizenötödnapra. 620/2. Fejér (Feyer) Bálint előttünk ígérte, hogy felesége Sárkány (Sarkán) Péter özvegye nevében el fog menni a törvényszéken prókátorkodni, ha a váradiak nem akarnak megegyezni. 620/3. Dancs (Dancz) János tiltakozott, hogy Szívós (Zyvos) és Tűgyártó (Thyarto) Bálint kálmáncsai (Kalmancha) polgárok nem jelentek \ meg az esküjét meghallgatni az általa végzett szolgálatok miatt a 24 forint 58 dénárról, ezért neki fizetni tartoznak. 620/4. Tót (Tot) Márton tiltakozott, hogy ő kész volt a tanúival bizonyítani, hogy a két ökörbőrt Csáki (Chaky) István szekerére rátette, de Csáki István nem jelent meg a főbíró úr által előre kijelölt napon. 620/5. A Varsócra (de Warsocz) való erdélyi (Transylvanicus) Molnár (Molnár) István és ugyaninnen Máté és a borsai (de Borsa) János között, akik közül egyik a másikat ebben a városban megsebesítette, olyan megegyezés jött létre, hogy István ígérte, hogy elviseli a sebét, amit János ütött rajta és azt felszabadította a jövőre nézve az előbb említett István. Továbbá, ha Máté meg találna halni, János ígérte, hogy vérbírságot fizet neki, azt a Mátét, akit István megsebesített; akinek a sebét, ahogyan mondják, János magára vállalta, hogy neki vagy a testvéreinek eleget tesz, továbbá aki közöttük vagy a testvérek között ezt az egyezséget egykoron igyekszik megszegni, előbb tegyen le 100 forintot, vagy ha bármi módon pert