Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1550-1551 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 3. (Debrecen, 1982)

Quinta proxima post festum Viti et Modesti (június 18. csütörtök) 326/4. Csene (Chene) Mátyás jóakaratból, a háza mellett, egy darab földet művelésre átengedett Ötvös (Ettwes) Miklósnak bizonyos ideig. Mihelyt azonban vissza akarja venni, azt visszakaphassa. 326/5. öklelő (Öklelew) Péter, Sárosi (Sárossy) János kassai polgár prókátora tiltakozást jelentett Fodor (—) Albert ellenében, hogy előttünk Sárosi János kötelezvényét kétszer is hamisnak és megvesztegetettnek mondotta, harmadszor pedig jónak és sajátjának ismerte el. 326/6. Tűgyártó (Thwgarto) Gergely, Cegléd (in Cegléd) utcában levő házát, minden tartozékával, a háza kapujánál levő malommal eladta Nagy (Nagh) Tamás esküdt bírónak a tőle felvett 100 forintért, Szent Mihály napig, azzal a kikötéssel, hogyha Szt. Mihály napjára nem tudná teljes egészében visszafizetni, Nagy Tamás a birtokában marad, a jelen bejegyzésünk bizonysága szerint. 327/1. Anna, néhai simándi lakos, Gábor (—) Antal özvegye, előttünk tiltakozott amiatt, az elmúlt évben egy bizonyos lippai ember törvényes úton beperelte őt Bakóci (Bakoczy) István bíró előtt, két hordó bor áráért, amelyet ő igaz áron eladott Szűcs (Zewch) Tamás simándi polgárnak, Patócsi (Patoczy) Ferenc faktorának. Mikor azt Simándon törvény elé hívta és beperelte, Szűcs Tamás azt állította, hogy Gáborné Anna a borvételben neki társa volt. Ott úgy ítéltek, hogy a bor ára felét Tamás fizesse meg a lippai embernek, másfelét pedig Anna. Tehát ennek a mezővárosnak pecsétes levelével jött hozzánk, és az említett Gábornét (Gaborne) előttünk a bor árának azon részéért perbe fogta, mi pedig úgy ítéltük, hogy mivel Gáborné asszony attól az embertől semmit sem vásárolt, és az a lippai ember neki nem is adott megbízást, hogy Gáborné asszonyt nem perelheti, hanem csak azt, akinek a bort eladta. Ö csak később tette meg társának és így bíróilag egyenlően osztozzanak, elégítsék ki azt az embert. A lippai ember ebben az ítéletben nem nyugodott meg, és ismét előadta a gyanúsítást Gábornéval szemben, hogy mégiscsak társa volt Szűcs Tamásnak a borának megvételekor és a bor árának felét elhozta magával. Mi ezeket úgy találtuk, hogy az említett Gáborné sem társ nem volt, sem a bor árát el nem hozta, sem az nincsen nála, igazolja. Ezekről tehát esküt tett, ezt a lippai ember meghallgatta és az asszony perelésétől elállott. Szűcs Tamás pedig amikor megérkezett, ismét elindította ugyanazt a pert az asszony ellen, és ura nevében előadta olyanformán, hogy ez a bor az ő uráé volt, és az ára is az övé. Az asszony azt felelte, hogy „bíró urak e pernek, és pedig az én esküm által megerősítve és elintézve véget vetettek" és jogtalanul perel engem emiatt. Mi a tanúbizonyságokat meghallgatva, meggyőződtünk arról, hogy az asszony fentebbi előadása igaz, tehát Gáborné asszonyt felmentettnek nyilvánítottuk és