A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: A Kálmánchey család története
40 Szendiné Orvos Erzsébet: A Kálmánchey család története nagy gondot fordított a város híres iskolájának, a Kollégiumnak fejlesztésére. Az irodalom és a művelődés területén hitvitázó iratai és énekeskönyve érdemel említést, melyek nyomdák hiányában kéziratban forogtak közkézen. 1557-ben halt meg nem sokkal később pártfogója, Petrovics Péter halála után. Debrecenben, a Cegléd utcai temető- ben temették el. Utóda Szegedi Gergely, majd Méliusz Juhász Péter lett, rájuk várt a Kálmánchey Márton által megkezdett munka folytatása. Kálmánchey Márton reformátori munkássága nyomán a család tagjai többségükben reformátussá lettek, s 1569-től egyre gyakrabban találkozhatunk református papokkal a családban. János, Péter, Pál, Márton és István mind lelkipásztor volt a 16. század fordulóján. Végleges elszakadás az ősi földtől A mohácsi csata után a nemesség nagy része elhagyni kényszerült ősi földjét, s a Magyar Királyság vagy az Erdélyi Fejedelemség területén keresett menedéket. 1543-ban Siklós, majd Pécs elestével Somogy vármegyét már félkörben vette körül a török és portyázásaik állandó rettegésben tartották a lakosságot. Szigetvár 1566. évi hősies küzdelme és eleste után sorra elestek a kis várak és Somogy vármegye teljesen török kézre került. Az elmenekült nemesség egy része a végvárakban harcolt, másik része a városokban talált menedéket. A Kálmáncheyek is a 16. század derekán a török előrenyomulása miatt szorultak ki ősi somogyi földjükről - ahol a hagyomány szerint 10000 hold földjük volt - s kerülnek mind messzebb szülőföldjüktől. A Kálmánchey család egyes tagjai ősi földjük közelében maradtak a török megszállástól mentes Nyugat-Dunántúlon. Többségük azonban tovább vándorolt, és a Felvidék, Erdély és a Tiszántúl területén alapított új otthonokat. A szülőföldjük közelében maradt Kálmáncheyek elsősorban Zala, Vas és Sopron vármegyékben kerestek menedéket, ahol polgári foglalkozást választva biztosították megélhetésüket. Zala és Vas megyék nemeseinek összeírása során találkozhatunk a család nevének említésével. Kálmánchey Pál pl. szombathelyi szabómester volt, aki mint a város 12 esküdt polgárának tagja S. 48 S. Szabó József, 1918. 40-41.
