A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István az álmosdi keresztapa

Az anyakönyvi bejegyzés láttán még egy komoly kérdés fogalmazódhat meg: vajon miért vállalta egy katolikus főnemes egy református házaspár gyermekének keresztapaságát? Pusztán a barátság kedvéért? Természetesen ez a válasz is elfogadható indok lenne. Ez esetben azonban másról, többről is szó lehet. Széchenyi István hívő keresztény lélek, hithü római katolikus volt, egyháza előírásainak, elvárásainak igyekezett eleget tenni. Igaz ugyan, hogy ez gyakran csupán formalitásokban nyilvánult meg. Mint ahogy írásai, megnyilvánulásai világosan tükrözik azt is, hogy a teológiai dogmákat csak részben fogadta el.70 A fiatal gróf vallásos gondolkodását mélyen áthatották a racionalitás elemei, és már az 1810-es évek végén, az 1820- as évek elején papírra vetett eszmefuttatásaiból világosan kiderül, hogy a többi felekezet irányában a megértő tolerancia híve volt. „Föltétlenül akarom, hogy mindenki vallásának szokásai szerint éljen...” - jegyezte fel 1819. május 9-én a naplójába. '1 Két évvel később Erdélyben nagy hatást gyakorolt rá az ottani vallásfelekezetek békés egymás mellett élése; 1821. július 15-én külön is kiemelte, hogy Kolozsvárt öt vallás van, és csak egy közös temető. Benyomásait összegezve így folytatta: „Ha a vallás a legnagyobb szellem gyümölcse, s ha a tolerancia a vallás legmagasztosabb része, akkor bizony sohasem láttam nevezetesebb helyet, mint Kolozsvár.”72 Későbbi éveiben kifejezetten

104 Bényei Miklós: Széchenyi István, az álmosdi keresztapa

70 Minderről: Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron, 1926. 66-68. p.; Varga Zoltán: Széchenyi István, a polgár. In: Debreceni Szemle, 1934. 291-292. p.; Varga Zoltán: Széchenyi vallásossága. In: Protestáns Szemle, 1934. 500-506. p.; Fekete Antal: Gróf Széchenyi István vallásossága. Budapest, 1936. 5-25. p.; ifj. Iványi-Grünwald Béla: Széchenyi István vallásosságának kérdése. In: Regnum. Egyháztörténeti évkönyv 1937. Budapest, 1937. 275-279. p.; Gergely András: Széchenyi eszmerendszerének kialakulása. Budapest, 1972. 72-75. p. A fiatal gróf vallásosságáról újabban: Bozóky Mária: Széchenyi hite. Budapest, 1990. 15-41. p.

71 Széchenyi vallomásai és tanításai. Széchenyi-anthologia. Összeállította: Fekete József, Váradi József. 2. kiad. Budapest, 1943. 164. p. Német eredetiben: Gróf Széchenyi István naplói. 1. köt. [1814-1819.] 608. p. („will ich durchaus dass jeder seine Religions főmre beobachte...”). - Hasonló gondolatok: uo. 591. p. (innen idézi Fekete Antal: Gróf Széchenyi István vallásossága. Budapest, 1936. 106. p.)

72 Egyed Ákos: Széchenyi István hatása Erdélyben. In: E. Á.: Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században. 1. köt. Csíkszereda, 2004. 16. p. - A franciából fordított szöveg német környezetben: Gróf Széchenyi István naplói. 2. köt. (1820-1825.) Budapest, 1926. 179. p. A bejegyzés Jékely Zoltán magyar fordításában, az eredeti francia mondat megtartásával: „Si la réligion est le fruit du plus grand esprit, et si la tolérance est la partié la plus sublime de la réligion, alors, certes je n’ai pás vu un