A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Tóth Péter: A jász kiváltságok
6 Tóth Péter: A jász kiváltságok megengedvén, hogy éljenek mindazokkal a szabadságjogokkal, amelyekkel ezek élnek; megengedi továbbá, hogy kapitányt vagy bírót válasszanak. - Itt természetesen nem is annyira választásról lehet szó, mint inkább arról, hogy nemzetségi vezetőjük (akinek bírói jogköre is volt: ezért a „capiianeus sívé judex" kifejezés) alá rendelte a király őket. Ugyancsak fel kell figyelnünk arra, hogy az oklevél egyértelműen bizonyítja: a jászok társadalma nem volt egységes, hiszen a királyi szolgálatban lévők mellett olyanok is voltak, akik fölött magánszemélyek gyakoroltak hatalmat; a kiváltság a benne részesülők számára ezt a különbséget gyakorlatilag eltörli. Hogy kik lehettek azok a magán- személyek, akiknek „hatalma, uralma és hatósága” alá tartoztak a jászok és akik „túlságosan is elnyomták őket” - konkrétan: hogy ki volt az oklevélben említett Keverge -, nem tudjuk. Pedig nem lenne érdektelen tudni: ha például kun volt, akkor ez bizonyítékul szolgálhatna a kunok és a jászok együtt való betelepedésére, ha azonban jász volt, akkor a nemzetségnek az ellene való fellépése esetleg a nemzetségi társadalom bomlásának a kezdeteit jelentheti. Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy a jászoknak legalábbis egy része nem rendelkezett azzal a nemességgel, amely őket a királyi szerviensekkel azonos rangúakká tette volna. Az országba nyilvánvalóan nem szabadokként beköltöztetett jászokkal később is találkozunk: ez kiderül abból az oklevélből, amely- lyel 1365-ben Nagy Lajos király Kont Miklós nádornak adományozta a Vidin városának ostroma idején fogságba esett, egyébként mindenki másnál vitézebbül harcoló jászokat.4 Ezek a tulajdonképpeni hadifoglyok azonban rögtön részesülnek egyfajta kiváltságban is: a király azért, mert a nevezett nádor szolgálatára kötelezi őket, rögtön fel is menti a királyi adók fizetése alól. Ezek között az adók között az oklevél külön is említi a kamarahasznát és a marturinumot, vagyis a nyest- bőr-adót - hogy ez utóbbit miért, nem világos. Az ezután következő évtizedek nézetünk szerint rendkívül fontosak a jászok történetében, mivel ekkor mehetett végbe a mai Jászság területén való megtelepedésük - amit más alkalommal akarunk bizonyítani - és ezzel együtt az ottani, immár területi autonómia kialakulása. Az a néhány oklevél, amely ebből az időszakból fennmaradt, rendkívül keveset árul el azonban a folyamatról. Tudjuk, hogy 1370-ben volt egyébként jász nemzetiségű bírájuk - név szerint Izsópos István 4 Kiadása: Gyárfás István, III. kötet, 45. sz.
