A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Veress Zsófia: Latin-magyar kétnyelvűség Debrecen városának 1606/1607-es Magisztrátusának jegyzőkönyveiben

gatásába ill. a polgárok egymás közti pereibe, azokban a „városi magisztrátus volt illetékes”.7 8

Éppen ebben a korban kezd kiépülni a szabad királyi városokban már megerősödött igazgatási szervezet/ Tevékenységében ekkortól kap igazán nagy jelentőséget az írásbeliség. III. Béla király (1172- 1196) már a 12. században elrendelte a kancelláriák létrehozását, az kezdetben főleg a királyi udvar ügyeinek írásba foglalásával foglalkozott9, a városok mindennapi életében, igazgatásában csak a 14. századtól vált jelentőssé.10 11 12 Ezeket városi könyveknek {Uber civitatis) nevezzük. Lapjain megtalálhatjuk a városok vezetőinek, bíráinak, tisztségviselőinek névsorát csakúgy, mint pl. a polgárok magánjogi pereit, céhek számára adományozott kiváltságokat, a városi életet szabályozó statútumokat, adás-vételeket. Később, amikor a városi igazgatás szélesedik, szélesebb körűvé válik, a városi könyvek is „szakosodnak”. Megjelennek a számadáskönyvek, a jogkönyvek, ügyviteli könyvek, a városi tanács közigazgatási tevékenységét tartalmazó jegyzőkönyvek stb."

A városi írásbeliség - amely a 14. század második felében indult el - kezdetben latin nyelvű volt, Nyugat-Magyarország német ajkúak által sűrűbben lakott területein azonban a német volt a meghatározó. ,,Az írásbeliség megjelenése [...] attól függött, volt-e az illető városi tanácsban igény erre, ill. találtak-e olyan jegyzőt, aki alkalmasnak bizonyult a munkáraA középkorban a jegyzők tanult, latinul tudó emberek voltak, és - bár nem végeztek jogi egyetemet, mégis nevezHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. 57

7 Szakály Ferenc: Magyar intézmények a török hódoltságban. Bp. 1997. 111.

8 Bácskai V, 2002. 80.

9 A királyi udvar által kibocsátott okleveleket ill. azok szövegét könyvekbe másolták, ezek voltak az ún. „királyi könyvek, a hiteleshelyeken a protocollumok vagy registrumok”. Kiss András: A kolozsvári városi könyvek. In.: Uő: Más források - más értelmezések. Marosvásárhely, 2003. 174—175.

10 A legrégebbi Selmecbánya városkönyve (1364-1426); a soproni városkönyveket 1390-től vezették, Pozsonyból 1364—1410 közötti időből maradtak fenn,; Besztercebánya számadásai (1386-1399) töredékesek; Nagyszombat könyvei (1394—1455); Bártfa számadáskönyvei (1418-1444); Kassáról 1431-től maradtak fenn adatok. A földesúri városokban későbbre datálódik az írásbaliség megindulása: Késmárk városában 1533-tól, Debrecenben 1547-től kezdték vezetni a városkönyveket. Blazovich László: A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch, 5-7. (Megjelenés alatt)

11 Blazovich, Uo. 1-2.

12 Blazovich, Uo. 6.