A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Varga Norbert: A polgári közigazgatás kiépítése felé tett lépések a dualizmus időszakában

238

Varga Norbert: A polgári közigazgatás... engedheti a dolgokat, míg az, aki ilyen tapasztalatokkal nem rendelkezik más személyre hallgatva, tévesen járhat el az ügyekben.”39

Debrecen hatalmas vagyonnal rendelkezett, amely alapját képezte gazdálkodásának. Vagyonával csak megbízható személyek rendelkezhettek. Ha a főispáni tisztséget olyan személy töltötte volna be, aki a fentebb említett képességekkel nem rendelkezett volna, az a város, illetve más városok jövőjét is veszélyeztette volna. „Mind a kormány, mind a város nevében azt kívánják tehát, hogy ne idegen, ne viszonyaikkal ismeretlen legyen a Debreczeni főispán.”40

A városi főispánok kinevezésénél a Szegedi Híradó értesülésére hagyatkozva egy bizonyos „P. N” nevű személy megbízható forrásából tudható, hogy a királynak megerősítés végett felterjesztették a főispánok névsorát. A legfőbb hatalom jóváhagyása 1871. július 19-én érkezett meg Budára. Városi főispáni tisztséget huszonkét személy kapott. A névsort két sorozatban tették közzé.41

E főméltóság kinevezését a két város egymásnak ellentmondó érzülettel fogadta. Adódott ez abból, hogy Szegeden egy helyi születésű politikust, míg Debrecenben a szabolcsi alispánt nevezték ki. Ezen alapvető eltérések meghatározták a két város viszonyát a főispán személyéhez. Debrecenben és Nagyváradon Patay András, míg Szegeden, Kecskeméten és Aradon Dáni Ferenc lett a főispán.42 A városok egy

39 Uo. 75. sz.

40 Uo. 75. sz.

41 Szegedi Híradó (továbbiakban: SzH.) 1871. július 28. 90. sz. Debreceni közgyűlési jegyzőkönyvek IV: B. 1108/a 4. köt. 158-5589. sz. A főispánok a következők voltak: Balogh Kornél: Esztergom, Győr és Komárom; Dáni Ferenc: Arad, Kecskemét és Szeged; Fülöp Sámuel: Kolos, Kolozsvár, Szamosujvár, Szék és Zilah; Goldbrunner Sándor: Bakabánya, Körmöczbánya, Selmecz és Újbánya; Kuba János: Szakolcza és Trencsén; Lázarevics Bazil: Temesvár és Versecz; Lázár Mihály: Bereczk, Csíkszereda, Illyefalva, Kézdivásárhely, Oláhfalu, Sepsi-Szent György és Székely-Udvarhely; Nagy Ignácz: Felsőbánya, Nagybánya és Szatmár-Németi; Veszter József: Bazin, Modor, Nagyszombat, Pozsony és Szent György; Patay András: Debrecen és Nagyvárad; Plachy Lajos: Besztercebánya, Breznóbánya, Korpona, Libetbánya és Zólyom; Török Dániel: Abrudbánya, Hátszeg, Károlyfehérvár, Vajdahunyad és Vízakna; Thuri Gergely: Erzsébetváros, Fogaras, Marosvásárhely és Szászrégen; gr. Zichy Rezső: Bártfa, Eperjes, Kassa és Kiss-Szeben; Zuber József: Pécs és Székesfehérvár.

42 A király 1871. július 17-én nevezte ki Dáni Ferencet főispánnak. Szeged története. Kronológia a kezdetektől 1944-ig. Szerk. Kristó Gyula. Szeged 1992. 66. Hódmezővásárhelynek csak később lett a főispánja, vö. Ruszoly József. Az állami köz- igazgatási és igazságszolgáltatási szervek Szegeden. In: Szeged története 1849-1919.