A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Petró Leonárd: Az érmelléki nemesség vagyoni tagozódása
dig csupán egy-két töredék jobbágytelek választotta el azoktól, akik semmilyen összeírásra kerülő vagyont nem mondhattak magukénak. A „birtokosok” hozzájárulásának 50%-át 12 családfő fizette, ami meglehetősen szűkre szabja azoknak a körét, akiket jómódú birtokosként (bene possessionati) emlegethetünk. Hozzájárulásuk mértéke messze az átlag felett volt, s a Szlávy Ferenchez (9,58 dica), Péchy Antalhoz (12 dica) vagy Bujanovich Eduárdhoz (18,98 dica) hasonló családfők tartoztak közéjük. Ez utóbbi volt a járásban a legtehetősebb köznemes, aki Tárcsán és Éradonyban fekvő jószágáért 75 forint és 55,2 krajcár összeggel adózott, így a hatodik a legtöbbet fizetők között. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. 161 Összegzés Az ország többi részéhez hasonlóan, az érmelléki járásban is kimutathatók a nemesség gócpontjai. Elsősorban a járás alföldi területén, a kedvező természeti adottságokban bővelkedő érmelléken tömörültek és az egyház birtokainak nagy része is itt található. Ez nem mondható különösebben meglepőnek, hiszen az alföldi és a hegyvidéki területek sajátosságainak eltérő volta (népességszám, eltartó képesség stb. vonatkozásában) közismert. E természetföldrajzi kettősségből származó társadalomföldrajzi különbség általában jellemző a megye egészére is; azokban a járásokban a legtöbb a hozzájárulások száma, ahol teljesen (Sárréti járás), vagy csaknem teljesen (Érmelléki járás) az alföldi táj a meghatározó, ahol pedig ez szinte egyáltalán nem jellemző (Belényesi járás), ott a legkevesebb (/. táblázat). Az összeírtak minden rétegét vonzották a központi funkciókat ellátó, magyar többségű települések. A tehetős birtokosok, a vagyonos uradalmi és megyei tisztviselők egyaránt szívesen költöztek a városias jellegű mezővárosokba, uradalmi központokba, de itt keresték a megélhetés lehetőségeit az elszegényedett kisnemesi rétegek és — kivétel nélkül - a honoráciorok is. Fontos szempont volt emellett az is, hogy az adott település milyen mértékben tudott bekapcsolódni a kereskedelmi forgalomba, ami az ehhez kapcsolódó nemesi érdekek jelentőségét mutatja. A nemesek jó lehetőségeket kínáló területekre, városias jellegű (de nem feltétlenül városi, vagy mezővárosi rangú), központi szerepű dinamikusan fejlődő településekre való fokozatos beáramlásának fo
