A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Petró Leonárd: Az érmelléki nemesség vagyoni tagozódása
150 Petró Leonárd: Az érmelléki nemesség vagyoni tagolódása A járás településeit egyfajta hierarchiába sorolja az, hogy mennyi befizetést írtak össze területükön. A legtöbbet Margitán és Diószegen jegyezték fel, majd ez egyenletesen csökken, s Bozsalyon már csak a helyi pap és a kántor volt köteles a hozzájárulást fizetni. A fenti listában szereplő első 12 településen (ez az összesnek 16%-a) történt az összes befizetés csaknem 50%-a, míg a lista második felében található 38 helységben összesen 342 fizetőt regisztráltak; ami még egy hatodát sem éri el az összesnek. Ez azt mutatja, hogy a befizetések száma meglehetősen egyenetlen megoszlású, hiszen a helységek egy részében jelentős mértékben koncentrálódik, míg máshol alig volt olyan személy vagy birtok, melyet felvettek a listába. Ennek elsődleges oka a járás földrajzi jellegzetességeiben keresendő. Az adatokat térképre vetítve ugyanis látszik, hogy a legtöbb hozzájárulást fizető helységek a járás északi és nyugati részén feküdtek. Ez jelenti tulajdonképpen az érwellékeí, amely szeiídebb forma- kincsű alföldi jellegű terület, bőven termő földekkel. Ugyanakkor a délkeleti területek arculatát meghatározó Rézhegység lankáin igen alacsony volt a hozzájárulás mértéke. A befizetések ilyetén megoszlása nem választható el tehát a földrajzi adottságoktól: az általában nagyobb eltartó képességű alföldi települések a nemességre (is) nagyobb vonzerőt gyakoroltak. Úgy tűnik tehát, hogy egy érmelléki településeken - már csak a természeti adottságokból kifolyólag is - eleve magasabb a nemesség száma, mint azokon a helyeken, amelyek e területeken kívül feküdtek. Népszerűségét és gazdasági jelentőségét az is mutatja, hogy az itt fekvő jószágokat az összeírás készítői a legjobb minőségi besorolás alá vették. Differenciák azonban itt is voltak. Nem minden érmelléki helységben alakult ugyanis egyformán a nemesi hozzájárulás mértéke. A lista adatait térképen követve kitűnik, hogy a legtöbb fizetőt produkáló helységek a Nagylétáról induló két fontos megyei főútvonal - a Nagyléta-Érsemjén-Piskolt északra és a Nagyléta-Székelyhíd-Széplak keletre - közelebbi vonzáskörzetében feküdtek. Ezeken az útvonalakon állandó postajárat működött valamint itt bonyolódott a kereskedelmi forgalom nagy része is, ami kétségtelenül kedvező helyzetet teremtett a közeli helységek számára. Az összeírás vonatkozó adatai azt a feltevést támasztják alá, hogy az ilyen települések jobban vonzották a nemeseket akkor is, ha azok nem rendelkeztek mezővárosi kiváltsággal.
