A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Ónodi Magdolna: Kaba

141 Flajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. helyre terelnek bennünket és a falhoz állunk: nagyanyám, anyám, apám és én, ugyan melyikünk lesz közülünk a tizedik? Id. Bagi Gyula szekérrel indult haza a tanyáról a faluba. Őt is lelőtték, azt hallottuk. Kidobálták a faluban, hogy minden 14 évét betöltött személy menjen búzát merni. A raktárból rengeteg búza kiömlött a földre, ezt kellett összelapátolni. Anyámék mégcsak nem is kísértek. Indultam a kapu felé, a kaput nyitotta egy szovjet tiszt.- Doktor, vrács, - magyarázta. December 15-én kezdett esti a hó. Karácsony délelőtt istentisztelet volt Kábán a kultúrházban úrvacsora osztással. Mi egy cserépbe tettünk egy kis gallyat és nagyon kívántuk már, hogy nyugalom legyen és béke. 57 tank volt kilőve a falunkban. 1944. december 7-én sétáltam először az utcán. Ekkor, de még 20-án is bombázásra emlékeztető zajokat hallottunk. Még 1945. január 4-én is ezt írtam a naplómba: Pár napja nem hallottunk ágyúszót, csak bombázást. Egy este kopogtam a szoba ablakon. Meggyújtottuk az ócska kará­csonyfagyertyák maradékából öntött gyertyát, apám kinézett az abla­kon. Orosz katonák jöttek érte, beteghez akarták vinni Tetétlen felé az aranyosi csárdához. Hidegben, sötétben bizony nem volt kellemes a kocsin. - Fázol? - kérdezte a katona és hátra dobott egy kézigránátot. Ettől melege lett apámnak. Ellátta a beteget, utána kocsin visszahozták. Leesett a gyönyörű, helyenként méter magas hó. Decemberben megkapta apám reggel öttől nyolcig a községi szánkót a betegek látogatására. Varázslatos hajnalok voltak ezek. Fél ötkor kel­tünk, anyám felcsavarta a lámpát, öltöztünk. Meleg ruhánk nemigen volt, de az embereken segíteni kellett. Az első ember aki hazajött a falunkba és találkoztam vele, R. Ottó volt. Egy téli reggelen a szánkónk után baktatott. A lánya, felesége nincs többé, mondta. Füstté váltak egy koncentrációs táborban. Másfél napig vesztegelt egy szerelvény az állomáson. A politikai tiszt feleségét behozták hozzánk, nehéz szülés ígérkezett. Apám segítette világra a kislányt, örömükben azt mondták apámnak: te professzor vagy! A tiszt letérdelt és keresztet vetett. Ölben vitte másnap a felesé­gét a tiszt a kocsihoz, akkor indultak tovább.

Next

/
Oldalképek
Tartalom