A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Tóth Péter: A jász kiváltságok
11 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. lomtartás, az erdőhasználat és a halászat joga a kapitányi birtok része volt25 - ha ez valóban így van, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a kapitányokat az adózás és a hadakozás (később annak megváltása) ellentételezéseként a királyi kishaszonvételek jövedelme illette meg. Bizonyos kishaszonvételek, mint például a korcsmáltatás és a mészárszék-tartás azonban, amint azt újkori adat bizonyítja,26 27 közösségi tulajdonban voltak, hiszen ezek jövedelmét a városok „pro communi bono” használták fel. A kapitánysággal járó terhek viselése magánjogi megállapodásnak is tárgya lehetett. Legalábbis erre következtethetünk abból a vallásból, amellyel 1484-ben mihályteleki Pethe Péter a fiai és az unokája nevében is átengedte frissen visszaszerzett borsóhalmi kapitányságát unokatestvérei: Bartalius Anna és Katalin leszánnazottainak, szentgyörgyi Beke Mihály fiainak és boldogházai Thanto Györgynek, akik egyébként segítették őt a visszaszerzésben, azzal a feltétellel azonban, hogy a nevezettek mentesítik őt mindazon terhek viselése alól, amelyeket minden más jász kapitányhoz hasonlóan a borsóhalmai kapitányság után is viselni kell.2' E vallás alapján nyilvánvalónak látszik, hogy Pethe Péter a címet (és a hivatalt) megtartotta, csupán a birtokról mondott le rokonai javára: a terhek tehát a birtokhoz és nem az ojjiciumhoz kapcsolódtak. Kring Miklós fentebb idézett véleményével szemben nemesítés útján nem a közrendü jászok akartak a kapitányok közé kerülni, hanem éppen a kapitányok akarták a jász módon való birtokláson alapuló, ha szabad így nevezni: kvázi-nemességüket valódi nemességgé tenni. A XV. században két ilyen esettel is találkozunk. 1407-ben Zsigmond király Négyszállási István (aki, s ezt ugyancsak másutt bizonyítjuk majd, azonos az 1370-ben említett Izsópos István jász bíróval) fiait, Kompoltot és Lászlót emeli az ország nemesei közé, mentesítve őket a nemtelenség bélyegétől és a köznépi állapot minden terhétől (ami önmagában is bizonyítja, hogy ilyen terhek a kapitányok esetében is léteztek). Igazi célja Kompoknak a nemesítéssel azonban az 25 Hasonló következtetésre jutott Kocsis Gyula (1998. 33. p.) egy 1551-ben lezajlott adásvételről kiadott oklevél tartalmi közlése alapján. 26 Pálffy Pál nádor 1649. június 7-én kelt levele, amelyben eltiltja a jászberényi és a fényszarusi protestánsokat korcsma és mészárszék tartásától: lásd Botka János, 1988. 264. p. 27 Gyárfás István, 111, kötet, 213. sz.__________________________________________
