A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István az álmosdi keresztapa
Ferencnének.133 A bárónő november 16-án kelt levelére válaszolt. Bár számos homályos célzás nehezíti az értelmezést, néhány fontos tény mégis kikövetkeztethető a mondatokból. Úgy tűnik, mintha Péchyné szakítani kívánna férjével, és ebben a kérdésben kéme tanácsot a gróftól, régi barátjuktól. Széchenyi nemigen akart beleavatkozni a családi viszályba, de azért véleményt nyilvánított. Egyrészt megnyugtatta az asszonyt, hogy akár Badenben marad (talán itt éltek a szülei vagy valamelyik testvére), akár Sóskúton telepedik le, nem veszti el az ő megbecsülését. „Sie haben viel gelitten, waren stets eine tuende Gattin, eine gütliche Mutter” [Ön sokat szenvedett, mindig tevékeny feleség, jó anya volt], ezért - vállalva a megszólást is - új életet kezdhet, elhagyva a Széchenyi által „unglücklich” [boldogtalan] és „biliig” [érdemtelen] jelzővel illetett férjét. A válástól viszont - gyennekeire és hitére hivatkozva - óvná.134 A kifejlet pontosan nem ismert, de a hozomány korábban említett kiváltásáért folytatott bírósági per arra enged következtetni, hogy a házaspár nem élt együtt. Viszont el sem váltak, legalábbis egy bihari feljegyzés 1849-ben Péchy Ferencné császári és királyi kamarás nejeként szólt báró Fries Franziscáról,135 egy másik 1858-ban szintén asszonynevén írt róla.136 Széchenyinek a váltóügy intézése és az idézett levél fogalmazása közben esetleg eszébe juthattak a hajdani, több mint húsz évvel azelőtti naplófeljegyzései, amelyekben mintha ráérzett volna arra, hogy a bihari földbirtokos és az osztrák mágnáslány nem igazán egymáshoz illő teremtés. Akkori sejtéseit az idő - főleg a gyermekek születése - megcáfolni látszott, de aztán az ellentétek feloldhatatlanná feszültek, a házastársak elhidegülése visszafordíthatatlanná vált. Közben feltehetően barátjában is csalódott. Nem elsősorban politikai állás- foglalásai ábrándították ki - hiszen a negyvenes évek derekán ő maga is kormányhivatalt vállalt sokkal inkább Péchy Ferenc ingatag jelleme és egyéb emberi gyengeségei. Mindazonáltal nem szakított vele, bár nyilvánvaló, hogy rokonszenvesebb volt számára külön élő felesége. 133 Körmendy K. i.m. 87. p. (jelzete: K 197/77). 134 A fogalmazvány fénymásolatát a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára bocsátotta rendelkezésemre; segítségüket ez úton is köszönöm. - A rendkívül nehezen olvasható szöveg értelmezéséhez és fordításához nyújtott segítségért Bariska Istvánnak tartozom köszönettel. 133 HBML IV. B. 456/d. 27.d. (Reszeghy-hagyalék). I3ft HBML IV. B. 456/d. 27.d. (Reszeghy-hagyaték). ________________ Hajd ú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. 115