A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István az álmosdi keresztapa
feljegyzések szerint templomát még a reformáció előtt emelték65, a most tárgyalt történések helyszíne is ez a régi, de nem sokkal azelőtt, 1802-ben közadakozásból felújított épület volt.66 Régóta, feltehetően már a tizenhatodik század óta állt a templom és a mellette lévő lelkészlak telkét az utcafront felől határoló erődfal, vagyis a külső támasztó oszlopokkal megerősített, négy méter magas, bástyaszerű kőkerítés is.67 Kőtornya ekkor még nem volt (csak fából készült torony, két haranggal); éppen ez idő tájt, 1822 őszén kezdett el érdemben tárgyalni a gyülekezet elöljárósága az új torony felépítéséről, amelyhez aztán elsősorban Péchy Ferenc nemes gesztusa, tetemes adománya révén a következő év májusában hozzá is fogtak.68 Közbevetőleg megjegyzendő, hogy az álmosdi református templom és az erődfal lényegében - olykori átmeszelés, időnkénti javítgatás és egy nem régen végrehajtott belső felújítás ellenére - mindmáig az akkori állapotában maradt. Tehát a mai szemlélő kívülről voltaképpen ugyanazt látja, mint annak idején Széchenyi István. A korabeli egyházmegyei vizsgálatok és vagyonösszeírások arról tanúskodnak, hogy az eklézsia - leginkább a nemesek ajándékaiból - viszonylag jól el volt látva a szertartásokhoz szükséges eszközökkel. Egyebek között volt egy ezüst keresztelő kannája és ehhez egy óntál; mindkettőt még 1765-ben ajánlotta fel a templomnak Kölcsey Sámuel (1717[?]—1801) és felesége, Félegyházi Julianna (1727[?]-1774).69 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. _____ 103 6 5 TtREL I. 30. g.) 2. [Bihar-Érmelléki Egyházmegye Vagyonösszeírás, 1826], 66 A felújításról: TtREL I. 30. g.) 2. [Bihar-Érmelléki Egyházmegye - Vagyonösszeírás, 1826], Vő. Vajda M. i.m. 101., 175. p. 67 Vajda M. i.m. 176-177. p. 68 TtREL 1. 30. g.) 2. [Bihar-Érmelléki Egyházmegye - Vagyonösszeírás, 1826].; TtREL 1. 8. c. 1. Álmosd, 1916. évi gyűjtés; Vajda M. i.m. 50. p. - A toronyépítés váratlan feszültségeket okozott az álmosdi eklézsia elöljárói között. Az ellentétek elsimítását és a pénzügyi gondok enyhítését számosán Péchy Ferenctől várták, akit 1827. július 2-án megválasztottak főgondnoknak, de miután nem tudott úrrá lenni a bajok fölött, bő egy év elteltével, 1828. augusztus 31-én lemondott. Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár Kézirattára R 6.344. [Az álmosdi református presbitérium jegyzőkönyve] 75., 78. p. - A harminchat méter magas torony a belső viszálykodás és az anyagiak előteremtésének nehézségei miatt igen lassan épült, csak 1830 táján fejezték be; Vajda M. i.m. 175. p. TtREL 1. 30. g.) 2. [Bihar-Érmelléki Egyházmegye Vagyonösszeírás, 1826], -- A házaspár életrajzi adatai: Csorba Sándor: A Kölcsey-család genealógiája. In: Cs. S., Nyakas Miklós: A Kölcsey-család genealógiája és - címere. Fehérgyarmat, 1993. 58. p. Kölcsey Sámuel a híres költő és politikus, Kölcsey Ferenc (1790-1838) apjá- nak nagybátyja volt: uo. 55. p._______________________________________
