A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen 1604-ben
44 Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen 1604-ben püspökök azok, akik a megváltozott politikai viszonyokhoz alkalmazkodva változtatnak az erdélyi fejedelemhez és a magyar nagybirtokosokhoz való hozzáállás politikáján (kiegyensúlyozás!). A „Kiálts város”-ban is szereplő Hodászi 1604-ben lelkesen csatlakozott a Bocskai felkeléshez, amelynek sikere egyben a református felekezet erősödését eredményezte. Erdély fejedelmei is áttértek a református vallásra és Debrecen kemény adófizetése fejében művelődésének gazdagodását várhatta. A XVII. sz. első felében Debrecen kultúrájára a török motívumokkal keleties színezetet nyerő késő reneszánsz ízlés volt jellemző. Ha visszaforgatnánk az idő kerekét 400 évvel előtt Debrecenben 3 fontosabb középülettel találkozhatunk: a külső- és belső Ispotállyal, az újjáépített iskolával és egy új templommal. Mindhárom késő reneszánsz stílusban épült. (A Szent András templom romokban hevert a tűzvész miatt!). Reneszánsz kőkeretet kapott a városháza, mely ekkor még nem egy épület, hanem több cívisházból állt. A festészet és szobrászat a reformációnak köszönhetően nem volt jelentős, az iparművészet azonban igen magas színvonalat ért el. A bútorok és a házak meny- nyezete reneszánsz virágos motívumokat kaptak. Nagyon szép textíliák, bőrdíszművek és ötvösművek maradtak fenn. A „virágos reneszánsz” leginkább a módosabb cívisek öltözködésében mutatkozott meg. Igen drága alapanyagokból (angol, olasz posztók, szövetek, festett bőrök, selymek, csipkék) fényűző festett és virágmotívumokkal díszített ruhadarabokat hordtak. A férfiak szűk nadrágot, hozzá T-szabású, bő ujjú inget, csizmát, dolmányt, mentét, sötét színű posztóruhát, az asszonyok még a spanyol divat szerinti abroncos, feszes, nyakig begombolt ruhát viseltek, felette köntöst és subát. A férfiak haja vagy hosszú, fürtökben vállra omló, vagy hátul rövidre nyírt, elől üstökbe csavart törökös divatú volt. A szakáll és a bajusz általános viselet volt. Fejfedőként süveget hordtak. A lányok befonva, pártával, az asszonyok kontybán, főkötővel viselték hajukat. A debreceni ötvösség virágkorát éri. Termékeik a reneszánsz hagyományokat követik, motívumaik változatosak, szemet gyönyörködtetőek. A templomi edények mellett a magánhasználatra szánt tárgyak díszesek voltak, a ruhadíszek és ékszerek nagyon szépen kiegészítették a textíliákat, akár fényűzésről is beszélhetnénk! A manierizmus hatását vélhetjük felfedezni a verítékcsöppes, a rombuszos és az oszlopdíszes motívumokban. Az irodalom területén Debrecen „hivatásos” költője Szappanos János ájta- tossági művében (Christianus suspirans) jelentkezik a manierizmus. Szegedi Gergely, Gönczi György', Ujfalvi Imre a templomi éneklés terjesztésében jeleskedtek (énekeskönyvek!) A szépirodalom terén a históriás (bibliai, történeti, szerelmi) énekek és a trufák (élces mondások, anekdoták) virágzásának vagyunk tanúi. Egyik jeles képviselője Laskai Csókás János volt. Végül, de nem utolsósorban beszélnünk kell a debreceni iskola — későbbi Református Kollégium - jelentőségéről. Az 1538 körül alapított iskola a mai napig működik, ami a magyar kultúrtörténelemben egyedülállónak mondható. A wittenbergi egyetem törvényei szerint működő iskolában poétikai-retorikai-logikai- dialektikai képzés folyt hármas tagolódásban. Egyetlen tanáruk volt, a rektor, akik kétévente cserélődtek. Alsó tagozaton mindig a teológiai oktatásban is részesült felsőbb tagozatú diákok tanítottak. Az iskola fenntartását a városi magisztrátus, illetve a fóldesúr jóindulata biztosította. A diákok létszámát 750-1000 főre tehetjük,
