A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között

292 Debreczen ugyan egészen 1618-ig földesúri hatalom alatt állott; azonban Debreczen és a debreczeni nép viszonya földesuraihoz mégis különbözött a jobbágy községektől. Noha közjogi értelemben Debreczen lakosai ugyancsak jobbágyoknak neveztetének, mindazonáltal helyzetük sok és lényeges tekintetben elütött az elnyo­mott, szolgaságra kárhoztatott parasztságétól; különösen pedig sokkal jobb, kedve­zőbb volt emezénél. Királyoktól nyert számos kiváltságaik, földesuraiktól reájuk ruházott szabadalmak és kedvezések magasra kiemelték őket abból a nyomorúságos, csaknem a háziállat szerepére süllyesztett állapotból, amelyben a nemzet jogtalan része, különösen Dózsa Györgyék leveretése óta fetrengett. Nem csoda, ha igyeke­zett vállairól lerázni a szolgaság sorvasztó igáját, aki csak tehette és - a mi vidékünk­ről beszélvén -menekült Debreczenbe. Mert Debreczen robottal nem szolgált földes­urának, helyesebben mondva, hübér-urának. A polgárság jobbágyi szolgálatait évi 1500-2000 frt taxával váltotta meg. Ezzel lerótta összes jobbágyi tartozásait. A szorgalomnak a boldogulásra, a munkának a gyümölcsözésre, az egyéni hajlamoknak az érvényesülésre szabad és elég tág tere nyílott Debreczen sorompóin belül. A politikai jogokból ugyan a polgári elem is к i volt zárva, de számos kivált­ságot élvezve, az emberi jogok jelentékeny részét gyakorolhatta. Az élet örömeiből több jutott neki, már csak azért is, mert a körülkerített városban a személynek és vagyonnak biztonsága kevésbé volt úgy állandóan fenyegetve, mint a teljesen védte­len falvakon. Mikor pedig az ozmán uralom megvetette lábát Magyarországon, Debreczen is behódolni volt kénytelen a töröknek,12 megszaporodtak az okok, ame­lyek a város lakosságának kívülről való növekedését eredményezték.Eleinte az a körülmény csábított ide számos új települőt, kik a török elől menekültek, hogy Debreczen még kívül esett az ozmán támadások szélső határvonalán. Szegedet pél­dául 1542-ben elfoglalván a török, több szegedi polgár Debreczenben keresett új otthont, ahol közülük Tóth Mihály és Kiss Pál nevűek egyszerre beválasztatának a tanácsba is. Mindketten részt vettek abban a négy tagú küldöttségben, amelynek kérése következtében Izabella királyné, úgy a maga, mint a fia János Zsigmond Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe... házakba települőknek pedig 12 évi mentességet ígér minden rendes és rendkívüli adó alól. Ugyan ő később mindazokat, akik Debreczenben a Szt. László-utczai templom körüli puszta helyeket megülik és beépítik, minden census és díj fizetése alól felmenti. Szűcs István. Debreczen sz. kir. vár. tört. II. k. Akik Szt. László-utczának a mai Szécsényi-, előbb Német-utczát vélik lenni, - tévednek, mert Szt. László-utcza, mely elnevezés még 1600 körül is előfordul néha a jegyzőkönyveinkben, észak-déli irányban haladó másod-harmad rendű utcza volt, amint ez a feljegyzésekből kitű­nik. 12 Szűcs István Debreczen első behódolását, Bartha Boldizsárra hivatkozva, II. Szulejman 1543. évi hadjáratával egyidőre teszi. Azonban a különböző török fegyvernemek: janicsárok bülökjeivel, reiszek és azábok dzemaetjeivel, ulufedzsik és gönülük félelmetes szerodáival közvetlen-közeiről még ekkor nem ismerkedett meg Debreczen lakossága. A behódolás való­sággal valamivel később, 1552-ben, Temesvár, Szolnok és Eger ellen vezetett hadjáratok alkalmával történt meg, amikor Temesvár és Szolnok roppant területekkel együtt Szulejmán hatalmába kerültek. Debreczen vidékét ekkor árasztották először el a mozlim hadak. De Szulejmán mindjárt Buda eleste után azt hirdette, hogy kardjával egész Magyarországot meg­hódította; a közte és Ferdinánd közt 1547-ben kötött békeokiratában is Buda, Erdély s a hoz- zátartozó részek Padisahjának nevezte magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom