A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Varga Gábor: A debreceni református kollégium szikszói szőlőbirtokának története (1776-1842)

106 Varga Gábor: A debreceni református kollégium szikszai szőlőbirtokának... A birtokbalépés történetéből A szőlőbirtok adományozója Halász Takách Sámuel a borsod megyei Lak község lakója. Életéről nem sokat tudunk. Az anyakönyveket Lakon csak 1753-tól kezdték vezetni. A család Szendrőről származik. Az adományozó édesapja gróf Csáky An­talnak - Borsod vármegye főispánjának - volt szendrői tiszttartója. (A főispántól adósság törlesztéseként kapta az egyik szikszói szőlőt, a Nyúl máj dűlőben.) Halász Takách Sámuel 1759-ben már a laki református egyház főkurátora­ként szerepel a consistorium jegyzőkönyvében. 1762-ben mint a helybéli templom felújításán fáradozóról olvashatunk. 1767-ben is e tisztségben találjuk. Azt is tudjuk róla, hogy Borsod vármegye komosszáriusa, azaz királyi biztosa volt.3 1772 áprilisában, húsvétkor halt meg. Végrendeletének végrehajtója, Ternyey Ferenc szikszói ügyvéd ápr. 29-én kelt levelében ekként tudósítja a debre­ceni kollégium vezetőit: „Immáron el temettetett Halász Takách Sámuel Uram. Testamentoma szerént a Nemes Debretzeni Reformata Collégiumra szállanak Szőllőjei és Szikszai Háza az Fundussal edjütt.”4 A testamentum 11-13. pontja rendelkezett a három szőlő adományozásáról. A legnagyobb a Magyar hegyen található az ún. "Rózsás-szőlő", mely mintegy 20- 25 ember-kapás, vagyis minimálisan 2 és fél hold. Ezt a végrendelkező dédnagyapja, Filep János kapta még 1629-ben báró Perényi Ferenctől.5 E szőlőbirtok alatt présház és nagy pince is található volt. A Nyúl máj dűlőbeli 10-12 emberkapás szőlőt, mint említettük, a gróf Csákyaktól szerezték 1745-ben.6 A harmadik darab a Vámosi út dűlőben feküdt, s ugyancsak 10-12 ember­kapásra becsült. E szőlőhöz az adományozó még 1770. III. 25-én jutott úgy, hogy az aszalói Magyar hegyen lévő szőlőjéért cserélte Szendrei Balogh Sámuellel.7 A három birtok együttesen meghaladta az 5 holdat. A szőlők mellett földe­ket, réteket, kocsmát, mészár-széket is hagyott a kollégiumra, mint annak egykori diákja. Mindezen javak Rácz István számításai szerint évente mintegy 20-30 szegénysorsú, tehetséges és jó erkölcsű ifjú tanítására voltak elegendőek. (Az ado­mányozó kérése szerint.) A testamentumot Halász Takách Sámuel laki testvéreinek örökösei - Bara­nyai István (anyja: Halász T. Judit) és Halász Takách Mihály - megtámadták. Elő­ször pénzen szerették volna megváltani, a kollégiummal egyességre jutni. Erről a kollégium hallani sem akart. Az atyafiak ezután jogi útra terelték panaszukat. Nem várták meg azonban az ügy rendezését, már 1772 pünkösdje után a Tiszán inneni Református Egyházkerület Levéltára, Debrecen /A továbbiakban TtREKLt. /11.22.3.147.11.0. 4 U.o.II.21. b.89.o. 5 U.o. 11.21. b. 1629.2.0. Részletesebben Varga Gábor: Egy 18. századi laki végrendelet- Múzeumi Kurir, VI. kötet 3. szám Debrecen. 44-54. o. 6 TtREKLt. 11.21. b. 1745.1.15. 7 U.o. 11.21. b. 177. o.111.25. 76-77.0.

Next

/
Oldalképek
Tartalom