A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Baranyi család XVIII. századi történetéből - A "Baranyi-per"
Tehát a Baranyiak birtokosok, részbirtokosok (compossessorok22), illetve zálogbirtokosok voltak a következő településeken, pusztákon, kaszálókon: Almaszeg, Alsóderna, Andaháza, Baratka, Baromiak, Beznye, Bogdány, Dienes, Dor, Formafalva, Hontfalva, Keresztszegapáti (Kőrösszegapáti), Királyi, Kis-Kemény, Kornicel, Kozma, Középes, Mezőszentmihály, Nagy-Kemény, Nagypatak, Nádudvar, Papfalva, Pósalaka, Pusztaújlak, Sámson, Sáncs, Sastelek, Szakadát, Szentlázár, Szentmárton, Szomaiyom, Szuszafalva, Telegd, Terebes, Terje, Tóti, Töttös, Újfalu, Váncsod, Várhegy, Várvíz. Ezeken kívül rétek, erdők: Borostelek, Telki, Telekes, Birtiny, Izsópallag, Kisbáród, Cseklye, Zaboch, Suszár és Nádudvar határában23. Két praedium (puszta) teljes egészében övék még Öly és Széltarcsa határában. Szőlőbirtokaikat Tarcalban, Újhelyen, Agcsernyőn találjuk. Bármennyire tűnhet sorsa miatt szimpatikusnak II. Miklós személyisége, itt is egymásnak ellentmondó információkkal találkozhatunk. II. Miklós atarcali szőlőt, mint kizárólag az apja birtokát említi, noha biztosan tudható, hogy az két részből állt. Egy részét Jászay Borbálára első férje, Lónyai András hagyta. A másik részt (mezőtarcali ház és telek) viszont zálogjogon birtokolta I. Miklós a Tőrös családtól24, tudjuk a zálogösszeg pontos összegét is: az 1736-ban megkötött üzlet során 1000 forintban állapodtak meg. Később azonban a család eddig tisztázatlan ügyletbe keveredett a kamarával, s utóbbinak át is akarták adni az említett javakat. Az aktuális birtokos, Baranyi Gábor abban az esetben volt hajlandó átadni a vitatott területeket, ha azt 1800 forintért visszaváltják, hiszen nagyon sok javítást végzett a házon és a telken egyaránt. Több mint valószínű, hogy B. Gábor erőteljesen torzított a befektetett összegek nagyságrendjén. Tanúvallomásokkal25 bizonyították, hogy nem javíttatott 800 forint értékben, "s ami javítást el is végeztetett, a: is elévült". A huzavona végül Gábor javára dőlt el. Az, hogy a lista olyan javakkal is kibővül, melyek nem I. Miklós szerzeményei, a kutatás szempontjából előnyös, hiszen teljesebb képet kaphatunk a család egészének jövedelemforrásairól, viszont felhívja a figyelmet a forrásokban (különböző okok miatt) meglevő pontatlanságokra. A felsorolás tájékoztató jellegű, hiszen nem tesz különbséget zálogbirtokok és teljes jogú birtokok között, ezek megkülönböztetését a további kutatások során kell tisztázni, de tudjuk például, hogy 1758-ban a Csáky család plenipotentiáriusa, Ferdényi Gábor a Baranyiaknak elzálogosított Körösszegapátit visszaváltotta Baranyi Gábortól, s 12 évre, használatra megkapta azt, a családnak tett szolgálataiért26. Egy másik helyről a pontos zálogösszeget is megtudjuk, I. Miklós írja: “Néki (Jászay Borbálának) ígértem volt Keresztszeg Apáthit is, mellyel zálogban háromezer forintban bírok27... ” I. Miklós — erőszakosnak is nevezhető — birtokszerző tevékenységét jól példázza az az eset, amely perhez vezetett, “kivételesen” nem családHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 93 22 A közbirtokosságról pontos információkat Kállay István ad A nemesi közbirtokosság című tanulmányában = Levéltári Közlemények, 1983. 1-2. sz. 101-104. o. 23 Ez utóbbi határában 200 forint értékben birtokoltak pusztát, zálogjogon a Konyán családtól 24 Tőrös Györgv és Ferenc később “örökösen” adták át Baranyi Gábornak. 25IV. A. 6/d. 202. k. 26 Papp Klára: A bihari Csáky-birtokok birtokigazgatása és jövedelemforrásai a XVIII. század végén. In. Szabó István emlékkönyv (Szerk.: Rácz István) Debrecen 1998. 191-215. o. 27IV. A. 6/d. 202. k.
