A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
83 sereg lovassági tábornoka, az egyik legkiválóbb hadvezetőnek bizonyult a magyar- országi hadszíntereken is. Lányához I. József császárt erős érzelmi szálak fűzték, s mint befolyásos főrendi politikus már eddig is sikeresen térítette vissza a királyhűségre a konföderáció tagjait. Főparancsnoki hivatalát meglehetősen késve, feltételeket szabva fogadta el. November elején érkezett Pestre. Rákóczi kedvező feltételnek tekintvén, hogy Pálffy János magyar főméltóság kezébe került a háború befejezésének ügye, megbízta a tiszántúli kuruc csapatok főparancsnokát, Károlyi Sándort, hogy a fegyverszüneti tárgyalásokat megkezdje a főgenerálissal. Pálffynak, mint magyar főúrnak az volt az érdeke, hogy a Rákóczi szabadságharc immár szükségszerűnek tekinthető bukása után Magyarország úgy tagozódjon be a Habsburg- birodalomba, hogy a rendek hatalma megmaradjon ne az 1670-es évek lipóti abszolutizmusa, hanem a XVII. század első felének rendi dualizmusa szerint alakuljon ki az új berendezkedés. A kuruc főparancsnok, Károlyi Sándor gróf és a rendi konföderáció szinte egészes ugyanezt akarta, miután a szabadságharc folytatása lehetetlenné vált, igyekeztek megmenteni a rendiség erejéből annyit, amennyit lehetett.6 A Rákóczi parancsán megütköző és bővebb eligazításért Munkácsra tartó Károlyi útközben kapta meg Pálffy november 14-én kelt levelét, amely a királynak való behódolásra biztatta, s ezt Károlyi a munkácsi tanácskozáson bemutatta Rákóczinak, és úgy döntöttek, hogy Komáromi Csipkés György Bihar vármegyei alispán megy Pálffyhoz. Rákóczi béketárgyalásra való hajlandóságának közlésén kívül Komáromi feladata volt, hogy Pálffynak átadja Károlyi december 9-én kelt, a kódolást elutasító levelét, mely szerint biztosíték fejében hajlandó tárgyalni. A főparancsnok december 17-én Pestről kelt levelében Károlyival közölte, hogy milyen feltételekkel kezdhetik meg a béketárgyalásokat. Károlyi javasolta Rákóczinak, hogy fogadja el a feltételeket. Álláspontját erősen befolyásolták a kedvezőtlen katonai fejlemények. December 10-én a császári csapatok a felvidék nagy részét elfoglalták, ez Károlyit arra késztette, hogy levelet írjon Pálffynak az ország békéjének és szabadságának megalkotásáról. A fejedelem Kálióban hadiszemlét tartott, ott is a békekötésről beszélt. I. József császár Károlyinak teljes bűnbocsánatot ígért, a tárgyalásokra Pálffy' teljhatalmat kapott, s ez Károlyit közelebb vitte a megegyezéshez való hajlamra. Pálffy számára Károlyi csak eszköz volt Rákóczi megnyerése érdekében, a cél a magyar konföderációnak és az Erdélyi Fejedelemségnek mint államhatalmi testületnek a megsemmisítése volt. Károlyi 1711. január 12-én 8 napos fegyverszünetet kötött Pálffyval, - Rákóczi ez alatt az orosz cár közvetítése végett Lengyelországban volt tárgyalni 7 - később Tégláson személyesen találkoztak, s a két főparancsnok megegyezett: Pálffy megkapja az időközben meghódolt Sarkadon kívül két várat, Ecsedet, Sólyomkőt és az egész Szabolcs vérmegyét, Károlyi pedig elérte, hogy Pálffy a fegyvernyugvást öt Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 6 U.o. 57. p. 7 Bánkúd Imre: Károlyi Sándor feljegyzése a béketárgyalások és a békekötés elveiről (1711. január) Történelmi Szemle XXXVIII. 1996. 315-316. p. Károlyi feljegyzéseiből kitűnik, hogy a bécsi udvarral kötendő kompromisszumban látta a háború befejezésének egyetlen lehetséges módját._______________________________________________________________
