A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
81 szabjanak ki rájuk. Az ország jövedelmeiről csak az országgyűlés dönthet, Rákóczi a rendek megkérdezése nélkül nem verettethet több pénzt, nem változtathatja meg a rézpénzröl kiadott korábbi rendeletéit. Megállapították, hogy a földesurak több terhet nem tudnak viselni, jobbágyaikról a hadsereg javára nem mondhatnak le, és visszakövetelik a régebben katonának állott úrbéreseiket is. A fejedelem a felgyülemlett politikai és pénzügyi feszültséget 1707. május 31-én az Ónod mellett, a körömi mezőn megnyílt országgyűlésen akarta feloldani. A vármegyei nemesség nem jelentéktelen része rendi kiváltságaiért készült síkra szállni. Az országgyűlésen részletesen szólt a fejedelem a béketárgyalásokról, vázolta a megegyezést meghiúsító császári álláspontot, majd visszautasította a szervezkedő megyék vádjait. Leszögezte, hogy a háborút a régi utakon folytatni nem lehet. A változtatásra már megtették az előkészületeket. Kidolgozták a nemesi közteherviselés tervét. Emellett elkészültek az állandó hadsereg megvalósítását szolgáló végzések: a hadi törvénykönyv, és a jobbágykatonaság felszabadításának, szabad földön való letelepítésének terve. A nyílt ellenét az adó tárgyalásánál robbant ki. A katonaság és kisnemesség hangosan helyeselte Rákóczi javaslatát, a vármegyei követek úgy vélték, elegendőek az országos jövedelmek és tiltakoztak az adózás ellen. Rákóczi elítélte a vármegyék közös fellépését, minden vármegyétől és nemestől külön véleményt kért, s a vita hevében felelősségre vonta az ellenállás szervezőit. Két Turóc vármegyei követ (Rakovszky Menyhért alispán és Okolicsányi Kristóf főjegyző) Rákóczi ellen fejtette ki véleményét, a fejedelem elégtételt kért, a gyűlésen kifogásolja, hogy a turóciak körleveleikben a fejedelmet rosszabbnak tartják, mint a Habsburg császárt. Kardok villantak mellette, Bercsényi majd Károlyi halálosan megsebzik Rakovszky Menyhértet és Okolicsányi Kristóf is véresen menekült, az előbbit felkoncolták, az utóbbit később halálra ítélték.4 Több turóc megyei nemest lefogtak, a vármegye pecsétjét összetörték, zászlóját szétszaggatták. Ezután az országgyűlés a nemesi közteherviselés tervét kidolgozta, a rendek az új adó rendjét megszavazták, mely az adó alapjául nem a portát, a porták számát, hanem az egyén jövedelmet tette. A fejedelem a jobbágyságot az adózással kapcsolatos túlkapásoktól védte, és kitartott amellett, hogy a jobbágyköltözködést nem korlátozzák. A jobbágyság felszabadításának tervét elkészítették, elfogadta az országgyűlés a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák állami gondozásának ügyét. 1707. július 13-án az országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, mely egész Európában nagy visszhangot keltett. Ezt az önálló magyar államiság érdeke és az erdélyi konföderáció kívánta így. 1708 nyarán a konföderáció Magyarország jó részét a kezében tartotta, de augusztus 3-án a fejedelem hadserege, - amely Sziléziába tartott, de Érsekújvár alatt megállt - helyi hadműveletet kezdett, Trencsén alatt a vár megsegítésére érkező császári seregtől vereséget szenvedett, melynek hatása súlyos volt. Az 1708. november 28-án összehívott sárospataki országgyűlés főleg az erők összefogását szolgálta, a rézpénzt is devalválták, érvényre emelték a hadseregtoborzás új rendjét, és hajdúvárosi kiváltságot kapott Tarpa, Esze Tamás szülő-helye, és törvénybe iktatták. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 4 Történelmi szemle 2000. 3-4.sz. Köpeczi Béla: A nemzetiségek a Rákóczi- szabadságharcban 194.p.