A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
országot. Rákóczi erdélyi hadserege a Partiumba, Moldvába, Havasalföldre húzódott. Ráday Aranyosmedgyesen tárgyalt a Partiumba menekült erdélyi rendekkel, a miskolci tanácsülés elhatározta, hogy Husztra országgyűlést hívnak össze az erdélyi konföderáció megkötése céljából. A huszti országgyűlés 1706. március 8-20 között volt, s kijelentette, hogy a két országnak közösen kell harcolnia az állami önállóságért. Közös nyilatkozatot adtak ki, kölcsönös segélynyújtásra kötelezték magukat, valamint arra, hogy egymás tudta nélkül nem kötnek békét. Bottyán seregei nyugatra vonultak és 1705. végére elfoglalták a Dunántúl nagy részét a Sió és Lajta vonaláig, de hadműveletei délnyugatra tartottak Horvátország felé, és a horvát rendeket is felszólították, hogy Rákóczihoz csatlakozzanak. Vak Bottyán kitűnő hadvezér volt, aki a sereg hadműveleteit jó hadvezéri érzékkel és megfelelő anyagiak birtokában irányította. Hadvezéri tehetségén kívül sikereit társadalmi források táplálták. Ezredéi (30 ezer fő körül) el voltak látva felszereléssel, ruhával, élelmezésüket, fizetésüket biztosították. Bottyán generális többször költött saját erszényéből a katonaság fizetésére. A hadjárat költségeire Bercsényi Miklós is 20 ezer forintot fordított. Rákóczi 1706-ban a Dunántúl felszabadítása után és erdélyi támaszpontok biitokában a magyar államot elég számottevőnek látta, hogy tárgyalások útján próbálja meg rendezni az ország viszonyát a Habsburg-dinasztiával. A szövetségeseivel feszült viszonyba került I. József császár tehát a Habsburg-kormányzat tagjainak szorgalmazására, engedve a Bécsben élő magyar főméltóságok és magyar főurak ösztönzésének, elküldte megbízottait, hogy Rákóczi államával tárgyalásokon rendezzék a Habsburgok és Magyarország viszonyát. 1706. június 13-án Nagyszombaton béketárgyalások és fegyverszünet kezdődtek. A feltételeket 23 pontban foglalták össze, melyben a Magyar Királyság és Erdélyi Fejedelemség önálló államiságát biztosították, a Habsburg család örökös jogát a királyi méltóságra elismerték, a nemesi előjogok biztosításán kívül a hajdúvárosok és a Jászkun kerület szabadságát szavatolták.3 Az udvar mégis el akarta érni, hogy Rákóczi a politikától vonuljon vissza, mondjon le birtokairól és cserébe német birodalmi fejedelemséget ajánlott fel. Rákóczi kész lett volna ezt elfogadni, ha megfelelő biztosítékot kap az ország állami önállóságáról. 1706. július végén a fegyvernyugvás lejárt, s bár Rákóczi és a meditátorok szerették volna meghosszabbítani, az udvar erre nem volt hajlandó, így a békekonferencia megszakadt. Szeptember 16-án Rákóczi serege hat heti ostrommal bevette Esztergom várát, a dunántúli újabb hadisikerek után Bottyán Jánost a Dunántúl főkapitányává nevezte ki. A fejedelem a devalválódott rézpénz értékét stabilizálta, 1707. tavaszára Marosvásárhelyen országgyűlést hívott össze, ahol kimondták, hogy Erdély elszakad a Habsburg-háztól és uralkodójának II. Rákóczi Ferenc fejedelmet tekinti. (Rákóczi ekkor 1707. május 6-án átutazóban járt Hajdúböszörményben) A vármegyei ellenállás Rákóczi politikájával szemben 1706 adóügyi, hadsereg-szervezési és gazdaságpolitikai intézkedései nyomán bontakozott ki. Tiltakoztak az ellen, hogy a nemesi szabadságot sértve új terheket rakjanak és büntetéseket 80 __________ Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez 3 U.o. 212,p,
