A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok a Bocskai-hagyományokhoz Hajdú és Bihar megyékben
közösségi magatartásformák és objektivációk nem örökletes programja, a kultúra invariáns-rendszere, a kultúra grammatikája. A hagyomány jelenléte emberi közösségek létének feltétele, az élők világában egyedül emberi közösségek sajátja, ameny- nyiben ezek élettevékenységét a genetikai kódokban rögzített programokon túl olyan szimbolizált jelrendszerek irányítják /pl. a nyelv/, amelyek a megtanulás-elsajátítás folyamatában válnak a különféle típusú /szociális-etnikus/ közösségek tagjainak birtokává, szervezik ezeket a viselkedéseket. A hagyomány nem egyéb tehát, mint a szimbolizált jelrendszerek összessége.”25 Tárgyalt évszázadunkban éltek még a függetlenségi harcok hagyományai a hajdúközösségekben. A függetlenségi küzdelmekben való részvételük idején az országhoz, a magyarsághoz való ragaszkodás tudata is munkáit bennük. Kiváltságolásuk után közfelfogásukat egyre erőteljesebben a szülőföldhöz, szabadsághoz való ragaszkodás formálta.26 Kiváltságos múltjukat nem feledték, ragaszkodtak egykori jogállásukhoz, pert indítottak a hajdúszabadság visszaszerzésére. Derecskén 1713-ban Reviczky László udvarbíró az urasági rendelkezéssel való szembefordulásról így szólt: „Kikben benne lévén mégh a Réghi Haydu Várossi Szedett, mint egy kissebbséghnek tartanák az Uraságh Fórumján ítéltetni.”27 Mezősas elöljárói 1745-ben büszkén írták, hogy ők „a vármegyék törvényitül megkülönböztetve vágynak, és élnek, azok, kiket Bocskay fejedelem elsőben megtelepítvén és nemesítvén bizonyos szabadságokkal meg is erősített, meg is ajándékozott volt, ez hazának fegyverrel való szolgálattyokért... akik a jó emlékezetű Bocskay István fejedelemségében az országnak fegyverekkel szolgáltak és akiket ezután való fejedelmek is megnemesítvén, közikbe telepíttettek, és fegyverekkel szolgáltak, ennek utána is csak maradgyanak helyben...”28 A nagyszalontaiak 1745-ben más helységek velük egyetértő hangadóival, a népnek nemességet és szabadságot ígérve, a lakosság körében a herceg ellen /Esterházy ellen/ ellenséges indulatot keltettek.29 Dorogon 1765- ben tört ki nyugtalanság, 1779-ben pedig Nánáson robbant ki elégedetlenség „némely nánási telketlen jövevény és zsellér lakosok Reszeghi András, Oláh Demeter és Fekete Mihály vezetése alatt,” akik azt panaszolták, hogy „az általok bírt és használt földeket elvették, és a közös földekből nem akarnak többé nékiek adni.”30 A mozgolódások az ősi hajdújogokra is utaltak, hiszen tudjuk, hogy a szalontaiak is pert indítottak a pusztákért, másrészt a hajdúvárosok és hajdútelepek sérelmeinek hangoztatása egyre gyakoribbá vált a század végére. A bihari nemesek Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 51 '5 Magyar Néprajzi Lexikon... i.m.393. 26 Makkai László: Egyház és vallás Hajdúszoboszlón In.: Hajdúszoboszló monográfiája Szerk.: Dankó I.,Hajdúszoboszló.,1975.,516., Rácz I.: A hajdúszabadság birtokában. In.: Hajdúböszörmény története.,Szerk.: Szendrey I.. Db. 1973., U.ő.: Szoboszló hajdúváros 16061725., In.: Hajdúszoboszló monográfiája...i.m. 182. Szendrey I.: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Db., 1978.,7,35., Papp Klára.: Együttélő nemesek és jobbágyok érdekkonfliktusai a XVIII. századi Bihar megye mezővárosaiban. HBMLÉ. XVI. / Szerk.: Gazdag I.:/ Db.. 1989. 23. 28 HBML. V. 648./a. I. cs. 1745. április 28. 29 Szendrey I.: A bihari hajdúk pere...i.m. 35. 30 Nyakas M.: A hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése. In.: A Hajdúsági Múzeum Évkönyve., Szerk.: Bencsik János., Hajdúböszörmény., 1973., 79-80.
