A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között
vébe beírott) polgár jogait a következőkben számlálja elő: „Ingatlanoknak a város területén tulajdonjoggal akadálytalanul szerezhetése; a kebelbeli céhtársulatok egyikébe vagy másikába tagul, - ha arra képesítve voltak - beléphetés; nemcsak a 15 napi időközre nyúló sokadalmak (orsz. vásárok) tartama alatt, hanem egyébkor is az árucikkeknek szabadon árúlhatása;43 portékáiknak az ország bármely vidékére, a polgárok részére királyok és fejedelmek által engedélyezett kiváltságok élvezése mellett szállíthatása és elárusíthatása stb. Ugyancsak Szűcs István szerint, a lakók (incolae) ilyen joggal nem bírtak. Ezek mint jobbágyai a városnak, a határterületen használati címen bírt földekért dézsmát és censust fizettek a város részére. Ezt az érdemes történetíró az 1586. évi jegyzőkönyv 7. 8. lapján olvasható ama tanácsi határozattal támogatja, hogy a minemű jobbágyai vannak a városnak, azok a szegények hasznára és táplására fordít- tassanak, mind földével, mind dézsmájával. És pedig minden jobbágy tartozik esztendőnként egy forinttal, egy hold árpával, két napi takarással, a letakart gabnaneműek beszállításával s fahordással. És ezen szolgálat az ispotály hasznát nézi. Ámde én úgy látom, hogy a fölvétel bejegyzésének a joghatályára nézve nem, csak a bejegyzés kifejezésére, külalakjára nézve forgott fenn különbség, ami a nótárisok ízléséből és önkényéből eredett. Azelőtt, aki állandóan Debrecenben való lakozás szándékával jött ide és íratta be magát a jegyzőkönyvbe, — már megnyílt az út az összes polgári jogok gyakorlásához. Csak az ő magán körülményeitől függött, hogy ezen jogokból, melyek terhekkel és kötelességekkel jártak, mennyit tud és akar gyakorolni. Valamint minden nemes ember, gazdag és szegény, Verbőczi szerint a szent korona tagja volt (membrum sacrae coronae), - bár az ezzel járó jogokban nem egyformán vették és vehették ki ténylegesen a részüket, - azonképpen Debrecen rendes és állandó lakosait is a debreceni tanács a város tagjául: membrum oppidi seu Civitatis tekintette; ilyenként vette fel a város lakosai közé az új települőket is. Kétségtelenül polgár név és polgári jogok illették ezeket még akkor is, mikor világosan azt mondja róluk a bejegyzés, hogy a város jobbágyságába vétettek be, - vagy a város jobbágyai lettek; mert épen oly világosan fejezi ki a bejegyzés azt is, hogy a többi igaz polgárok közé léptek, - a város valóságos tagjaivá (membra oppidi) lettek. Efféle szövegű bejegyzések 1610-ig fordulnak elő. 1618. után már ez a kifejezés a város jobbágyául adta magát, - csak nem teljesen elmarad, - mintegy jeléül annak, hogy Debrecen felszabadult á földesúri nyűg alul; - de mind ritkábban fordul elő az oppidum szó is, melyet később Civitás, olykor urbs szóval cserélnek fel a nótáriusok. Most már a város közönsége, a polgárság tagjául, a többi lakosok, polgárok számába, a város társaságába (in societatem incolarum Givitatis, in Communitatem, in Collegium Civitatis, in membrum Rei publicae) fogadják be a letelepedőket s a Civitas tagja (membruma) lesz az új polgár (novus cívis); az új idegen (novus advena); az új lakó (novus incola); az új szálló (novus hospes) egyformán,44-akár férfi, akar nő személy 306 _______________ Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe... 43 Ezt azonban számos statutum szabályozta, sőt korlátozta. E statútumok jegyzőkönyveinkben elszórtan vannak beírva. 44 E következtetés támogatásául idézem a következő jegyzőkönyvi bejegyzéseket:
