A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között

291

szultán jobbágyait ne háborgassák; a zavargók megbüntetése után ha mi kára van kinek-kinek, azt visszaszerezzék; bármit vesznek, annak árát érvényes pénzzel fizessék.7

Ismétlem, hogy ezek a czifra kézjegyes, pöcsétes fér manók, te messzük gyakran írott malaszt maradtak, - mégis többször jó hasznát vették kisebb-nagyobb zsarnokokkal szemben a kalmárkodó debreczeniek, a kikbe sok keserves csalódás után is legalább új bátorságot öntöttek hosszú útra keléshez. Már pedig őket kísérő elöljárók zsebében pergamen temesszükkel, szekereiken puskás védőkkel lejártak a debreczeniek Temesvárig, Szegedig, azontúl Nándorfehérvárig; Dunántúl Tolnába. Baranyába, honnan bort szoktak vásárolni és nagy üggyel bajjal errefelé szállítani.8 Bizony pedig némely debreczeni kalmár nagyértékű portékát hordozott magával abban a zavaros, vagyon-és személybiztonság nélkül szűkölködő világban. A XVI. század végén Szép Péter, Tamás diák és Mező Mihály debreczeni kereskedőket a gyulai bég tömlöczbe vettette} s árúczikkeiket lefoglalta, amiért Ahmed agának a tőle vásárolt portékáik árát, amelyeken veszítettek nem tudták mindjárt megfizetni. A három kalmártól lefoglalt czikkek értékét három ezer tallérra (5200— 5400 magyar forintra) becsülték, ami óriási pénz volt akkor.9

Hogy pedig olyik debreczéni polgár mily nagyban űzte a kereskedést, és mily nagy mértékben vette igénybe a hitelt is, arra nézve hivatkozom a Makón 1569- ben elhunyt Hüszein kereskedő hagyatékáról Ahmet pesti Kádi által fölvett defterre, mely szerint a megdicsőült Hüszein úrnők két debreczeni kalmár ellen több mint

120.000 akcse (3600 magyar frt) követelése volt. Nevezetesen Veres Máté 125 mázsa réz árával 3250 a. vám levonása után 93750 akcsével, Fehér Péter pedig

30.000 akcse készpénzzel tartozott a töröknek.10

Azt már említettem, mindjárt e dolgozat elején, hogy Debreczen a Számos- Körös közi terület legnagyobb néptartó helyei közé tartozott. A város lakossága már jóval elébb is annál az időnél, amellyel foglalkozom, nem csupán természetes szaporodás által növekedett, - hanem úgyszólván állandó volt a vidékiek hol sűrűbb, hol ritkább betelepülése.

Mi érteimé volt volna más különben Zsigmond király (1435), Hunyadi Mátyás (1459), Szilágyi Erzsébet (1479), Corvin János (1500 és 1503), Frangepán Beatrix, - Corvin János özvegye - (1506) és II. Uhlászló (1500) olyan tartalmú okiratainak, amely szerint: megengedik. A vidéki jobbágyoknak, hogy ha földesuraiknak tartozásaikat leszolgálták, Debreczenbe költözhessenek; avagy bizonyos vármegyék földesurait tiltják attól, hogy Debreczenben megtelepedett jobbágyaikat visszaköveteljék; sőt az új települőknek adó- és census fizetését rövidebb-hosszabb időre elengedik.11

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.

7 Török levél a városi levéltárban 1692. január 6-16. közti időből

8 Kitűnik ez Mohamet szolnoki móllá hiteles leveléből, amelyet Debreczenben a borból való jövedelmet bérlő Jehszia nevű zsidó törvénytelen követelései ellen panaszolkodó debreczeni elöljárók kérése folytán állított ki 1589. október 11-21. között.

9 Egy kelet nélküli levélben Mohamed nevű török tiltakozik - hihetőleg a debreczeni elöljárók közbejárására — ezen jogtalanság ellen és kívánja a lefoglalt áruk visszaadását - a kincstár érdekéből.

10 Dr. Velics Antal: „Magyarországi török kincstári defterek” II. k.

11 Corvin János például az elhagyott házakba települőknek hat évi, egészen újonnan épült