A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Debrecen vizei
281 pes Kalend. 1931. évf. 83-87.) Sőt a Vérvölgy elnevezés már 1608-ban meg volt, amikor még Szejdi basa talán meg sem született. Mert a debreceni tanács a mondott év nyarán úgy rendelkezett, hogy „a Vér-és Songh völgyén, egyébütt is az, ki az osztáson kívül földet felfogott, akármiféle vetés legyen, bíró uram elhordassa és az Ispotályban az szegények javára adassa . (D. L. Jkv. 1608. 143. 1.) L. Zsong völgyét is. Vésőlaposiárok L. Árok. 31III. sz. a. 169. a. Vincefenék. A hortobágyi p. máta részén, a Paperétöl délre. 1883. (Berényi tkpe.) 169. b. Víg tisztája Halápon. 170. Völgyes, árpád kori halászó víz, egykori ősi neve, amelyet az Anjouk idejében Fejérló névvel cseréltek fel. Azonban később a nép ismét nyelvére vette a Völgyes elnevezést. Az okiratok is így emlegetik. Félhold alakú, hosszú, széles mélyülés Ohat földjén és a szomszédos csegei Kecskés-pusztán. Az ohati Strása-halomtól (a XVIII. század Halászdarabjától) a csegei Sólyomhalomig terjedvén, hossza 5.8 kilométer. Több mint a fele, éppen a legszélesebb (300-500 mtr.) részei Debrecen város tulajdona. Ma már ekével élik, de még száz évvel ezelőtt is halat és nádat bőven termő tó volt, amelyet a meg-meg áradó, még szabályozatlan Tisza Csege felöl a Tőgyerén, Ohat felől a Szántásfokon és a Nagy-morotván keresztül táplált vizével állandóan. Északi oldalán végig tölgyerdő terült el. A csegei urak a magok részét régen kiirtották, de Debrecen város, ami a százados nagy határper után birtokában maradt, mindmáig szakszerűen gondozza. A Völgyestől kelet- és délfelé számos kisebb-nagyobb őshalom - mind megannyi földpiramis emelkedik. Ilyenek: Sólyom, Ferencdeák, Ocsa, Kacskó, Kettős, Vargahalmok, Farkastelek, Rossz laponyag a Kecskésen, Bujár, Duna, Strázsa, Aluc — most Nagy Mélyföldes - és meg néhány kisebb halom, csaknem mind az Ohaton. 1248. Vetges = Velgyes, Völgyes, halászó hely a Nagymorotvával együtt. Mindkettőnek felét IV. Béla király az egri egyháznak adományozza, míg e halászó helyek másik fele az ohati apáté és a kegyuraké. (Fejér Cod. Dipl. IV. II. 18. és Ortvay: Magyar orsz. régi vízrajza II. 320.) 1333. Fehértó (Feyertou). A Péresy-család ohati határjárásánál. (Károlyi Okit. I. 122-123. Zoltai: Hol feküdt az ohati apátság. Debr. Vár. Muz. Jelent. 1913. 34. I.) 1718. Völgyös. Tanúvallomások. (D. L. Ohati iratok 236. sz.) 1728. Völgyes nevű rét. Tanúkihallgatás. (U. o.) 1737. Völgyes. Debr. egész határának feljárása. (U. o. Mátai iratok 63. sz. a.) 1760. Völgyes foka, a Szántás foka folytatása. (U. o. Ohat-zámi iratok 367. sz a.) 1780. Fehértó. (D L. Ohat térképe. Tkp. gyűjt. 8. sz. a.) 1883. Völgyes. Berényi térk. 171. Vörösvizű kút. Hortobágyi pusztán, az Árkus partján. (Berényi térk.) 172. Vízvezeték. A közegészség és köztisztaság ügye megjobbítása útján hatalmas lépést tett előre Debrecen, közvetlenül a világháború előtt, 1912-1913. években. A város egész belső területére, sőt a kertségek egy részére is kiterjedő fedett beton csatornahálózatot és vízvezetéket építtetett. A nagy mű terveit a m. kir. közegészségügyi mérnöki hivatal készítette. Terepviszonyaink a csatorna esésére kedvezők. Mert a város északkeletről délnyugatra lejtő területen fekszik; az Árpád-tér 10 méterrel magasabb mint Miklós utca külső vége. A főgyűjtő csatorna is itt hagyja el a várost és a Tócóskert déli csücskénél önti a Tócóba a szenny- és csapadékviHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.
