A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből II. rész
228 hogy mivel nincs otthon, így a család a földet kiadta felesbe. /A munkaerő távolléte miatt ekkorra országosan jelentősen visszaesett a mezőgazdasági termelés!/ Szűcs Ernő: Egy 39-es baka levelei II. rész Njeresiszk Innen van dátumozva az 1917. okt. 3-i levelezőlap. A sorok között nincs megokolva, hogy miért itt íródott ez a levél. írás közben azon gondolkodik el, hogy immár a harmadik szüret, amikor nincs otthon. Ez esetben sincs megokolva, hogy ez az 1917-es évi, de hó- és napszám nélküli lap, amelyben öccse állomáshelye, címe iránt érdeklődik, miért itt, Njercsinszkben került feladásra. Barnaul Újra a városban van, s egy magyar nyelvű levelezőlapot ad fel Barnaulból 1917. okt. 3-án. Természetesen ebben az írásban is központi helyet foglal el, az otthonról érkezett fénykép, ami itt úgy nyert megfogalmazást: "Három évi hosszú távollétem alatt egy óhajom, egy kívánságom volt, a viszontlátás. Teljesült óhajom. Annyi viszontagságos idő után viszontlátlak titeket Kedveseim! Habár csak képetek mását láthatom, mégis érzem, hogy az a nagy távolság eloszlott közöttünk. Képetekkel alszom el, képetekkel ébredek. Elnézem hosszan, mélyen a ké-pet. Jó Apám, jó Anyám képmása a régi, csak a redők mélyebbek és ez nekem úgy fáj...!" Az eddigi szokásoknak megfelelően németül írja 1917. okt. 19-i lapját, amelyből kitűnik, hogy az otthoni fényképek még augusztusban megérkeztek Barnaulba, de ő akkor falun volt, így csak nemrég kapta azokat kézhez. Mély szeretettel így reagál a küldeményre: "Most már láthatom és naponta csókolhatom drága képmásukat, sokszor és sokszor." A Barnaulból 1917. okt. 20-án feladott lapon közli, megérkezett a három családi fénykép, s most már nyugodtan várja azt a napot: "...mely az édes viszontlátásnak rég várt napja lesz. Eddig szegény voltam, most már gazdag vagyok. A lelkem gazdagabb. Mert a Ti drága képetek mása sok-sok kincset ér. Ha olykor a bánat, a vágy elcsüggeszt, ez a kép... ez nyújt nekem vigaszt." A lap másik témája az öccsről, a Laciról érkezett hír. Most tudta meg, hogy Laci Königgrätzben szolgál. A pontosan egy hét múlva feladott következő levelezőlapon is írja / 1917. okt. 27./ Gábor, a családi kép megérkezett. A kiszámíthatatlan és megbízhatatlan posta miatt ez az ismétlés ajánlatos volt. Közli azt is, hogy 30 német hadifogollyal együtt egy nagy erdőben dolgozik. Ezt azért is szívesen csinálja, mert így módja van németül tanulni. Azzal zárja sorait, hogy egészsége kiváló, csókolja és üdvözli a család tagjait, a rokonokat és ismerősöket. A hajdúhadházi 1917. nov. 7-i lapon mégcsak a hadifogságból jún. 11-én feladott lap érkeztéről írnak apjáék /Az említett lap kézbesítése öt hónap alatt történt meg!/. Az otthoniak közlik: "Laci már nincs itthon, bevonult és megy a frontra." A család egyébként egészséges. Az 1917. nov. 15-i vöröskeresztes lapot Sallai László barát írja
