A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből II. rész

jával. Ezt a lapot aláírta Grósz Márton /ismét más keresztnévvel szerepel a bajtárs/ is.

A Barnáidból 1917. jan. 8-án küldött üzenet már a szokványos orosz, a hadifoglyok részére rendszeresített nyomtatványra íródott. Égerházi tudatja rajta, hogy "Istennek hála, egészséges", megkapta az okt. 13-i lapot /közel három hónap után!/ és örül annak, hogy Laci a nagy munkák idején otthon volt. Ezt a lapot is aláíratta Grósz Móritzval /ismét más utónév!/.

Jan. 16-i keltezéssel küldenek egy lapot Hajdúhadházról. Ezen írják, hogy két levél is érkezett ma a fogságból, de fénykép csak egy. Laci bár úgy volt, hogy jan. 1-én bevonul, de még itthon van. A család szorgalmasan dolgozik és a felvett kölcsönből mára 8 ezer koronát visszafizettek a banknak.

Szorgos levelezőlap írónk, Gábor 1917. jan. 21-én küldi újabb üdvözletét, üzenetét. Ebben megemlékezik arról, hogy "Hamarosan negyedik éve nem voltam otthon és nem láttuk egymást... Mi hadifoglyok a sors vaskeze által sokat tapasztaltunk a kényszerhelyzetben. Ha egyszer Isten segítségével hazamegyünk, csak ülünk a kandalló mellett és mesélünk élményeinkről. Nagyapáink körénk ülnek és nagy figyelemmel hallgatnak bennünket." A messzi távolba szakadt hadifogoly jó érzékkel fordította meg az eddigi szokást, amikor is nem a nagyapák fognak az unokáknak mesélni, hanem a fiataloknak gyűlt fel a falusiak által eddig soha nem látott, hallott tapasztalata, így ők lesznek az élményekről beszámolók.

Barnaulból 1917. jan.31-én küldött lapján az előzőeken írt üzenetét mondja el újból /három fénykép, egészsége, érdeklődése Laci öccs iránt/, ennek ellenére a lap az életjel adás szempontjából lényeges lehetett a családnak.

A febr. 5-én írt lapján jelzi, hogy ő minden héten két lapot is szokott küldeni /ezeknek negyede sem érkezett meg/, de Barnaulban ő eddig csak két küldeményt kapott /okt. 13-i, és nov. 8-i/. Kéri írjanak gyakrabban és közöljék azt is, mi van Lőrincz Lajossal, Sallai Gézával, Zoltai Lacival és Ferivel, Dancsi Lacival és Józsival.

Néhány nappal később, 1917. febr. 11-én írja: Megkaptam a nov. 9-i levelet és köszöntőm Dr. Hadházy Zsigmondot, akinek felismerte az írását. Azt is tudatja, hogy "Megőriztem nyugalmamat és várom a jobb jövőt!" Üdvözli, csókolja a család tagjait.

Rendkívüli a következő lapja /1917. febr. 17./, mert magyarul írta, és a cenzúrán mégis átjutott Közli, Isten kegyelméből egészséges, amit a család minden tagjának kíván. A helyzete jó, csak egy a probléma, még egyszer szeretné látni szülőföldjét, és a barátságos népet, a fehér házakat és magukat drága Szüléimét! Még egyszer, csak még egyszer!"

Hadházról márc. 1-én adtak fel egy lapot azzal, hogy megkapták a dec. 5-i levelet /ez is közel három hónapig bolyongott!/. ígérik, csináltatnak fényképet, s ki fogják azt küldeni neki. Közük Gáborral, hogy 7 ezer koronát már kifizettek a banknak. /Érdekes a jan. 16-i lapon 8 ezer koronát írtak!/

Barnaulból 1917 márc. 11-én orosz nyomtatványú levelezőlapon írja/újból német nyelven/ Egészséges és még mindig együtt van Grósz Mórral. Édesapjának közelgő névnapja alkalmából jó erőt, egészséget kíván.

Lényegében hasonlót ír a Barnaulban 1917. márc. 20-án dátumozott lapján is. Megismétli az apjának küldött névnapi jókívánságokat is.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 225