A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből II. rész
222 az alapja a bizonytalanságnak. írása végén Laci öccsét külön is üdvözli. Alig két nap múlva, 1915, szept. 8-án a biztonság kedvéért megismételte pénz kérését, de most is egészségének védelmére hivatkozik, s megint leírja: "...felényien vagyunk és bizonytalan időnek nézünk elébe!" Híradást kér Laci öccsé- ről. Szűk két hét múlva, 1915. szept. 20-i lapján igazolja a Haj dűli ad házról feladott jún. 26-i levelezőlap érkeztét /igaz, annak keltezése nem 26-a, hanem 24-e/, s örül az abban foglaltaknak, a Laci leszerelésének. Arról is említést tesz, a tábor lakói apróságokkal foglalják el magukat. Nem végeznek munkát. Befejezésként érdeklődik Lőrincz Lajosról. Ezután bizonyos szünet állt be a levelezésben, de ez nem a felek akaratából, hanem a posták hibájából fakadhatott, mert a megmaradt lapok olyan írásokra hivatkoznak, amelyek nincsenek az érkezett küldemények között. A dátumozási sorrendet tartva három Hajdúhadházról küldött írás /1915. dec.23., 1915. dec.24., és 1916. febr. 1./ követi egymást a rendelkezésünkre állók között. Ezek azt tartalmazzák, hogy jó volt az aratás és a szüret is. Az első lapot Szabó esperes írta. A másodikat - megköszönve a szept. 24-én neki írt lapot - egykori főnöke Szabó Sándor, valamint egykori munkatársa, Hadházi Jenő adták postára. A harmadikat már a család küldte, azzal: örülnek, hogy egészségesnek tudhatják Gábort, és írják, nov. 30-i lapja 58 napi bolyongás után megérkezett. Helynév megjelölés nélkül került elküldésre az 1916. márc. 21-i levelezőlap. Valószínű azonban, ez is Njércsinszkben íródott, mert még a további lapok is, egészen 1916. máj. 12-ig ott lettek dátumozva. A márc. 21-i írásban szerepel az a hír, keletről Oroszország belsejébe fogják szállítani a transzportot munkára. Már megtörtént az ehhez szükséges orvosi vizsgálat, s némileg a ruháza-tot is kijavították. Mindazok, akik alkalmasak lettek a munkára, örültek, mert a táboron belüli semmittevés már nagyon idegfeszítő volt. Arról ugyan nincs szó a levelezőlapokon, de nyilván azért is vágytak munkára az emberek, mert bíztak abban, fizetésükből - bármennyire is alacsonyra szorították annak összegét - mégis csak fog valamelyes pénz jutni élelmezésükre és ruházatuk javítására, s megszabadulnak a tábori túlzsúfoltságtól is. Másnap, 1916. márc. 22-én is felad Egerházi egy rövid szövegű levelezőlapot, amelyben megismétli a munkábamenés hírét /hátha az előző lap elkallódik/. Tgéri táviratilag - ilyen küldésére is volt lehetőség - fogja közölni új címét. Egyébként változatlanul egészséges. Kilenc nap múlva, 1916. márc. 31-én írt lapján megköszönve az otthonról érkezett, febr. 1-ével keltezett lapot, még mindig csak ismétli valószínűleges munkába menetelt, de ennek végrehajtására még akkor sem került sor. Hozzáfűzi azonban a valódi kívánság, a hazamenetel lenne. Njércsinszkban íródott az 1916. ápr. 11-i levelezőlap is, amelyben előrelátásból az édesanyja máj. 15-én lévő névnapjára kíván minden jót, reméli, hogy a következő névnapot már együtt fogják tölteni. E lapon azonban valami olyasmi is íródhatott, amit vagy a szentpétervári, vagy a bécsi cenzúra fekete festékcsíkkal lehúzott, megsemmisített. Elérkezett a május is, de a foglyok változatlanul a táborban maradtak. Az ekkor írt /1916. máj. I./ lap sikerült egyik meghatóbb hangvételűnek. így ír a nap eseményéről: "Ma egy csodálatos viharral kezdődött a május, de hiányzik a Szűcs Ernő: Egy 39-es baka levelei H. rész
