A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Antal Tamás: Az esküdtszékek reorganizációja (1896-1900), különös tekintettel Debrecenre
207 nel látta el. Ama kor filozófiai nyelvén az esküdt a büntető törvény szenvedőleges, érző és beszélő hangszere. A verdiktje pedig “a természetnek önként fakadó szózata”. A jury tagjai “emberi hangszereken akarnak játszani, ámbár fogalmuk sincs az emberi lélek működésének törvényeiről és azt hiszik, hogy a művészet technikájának rövid körülírása felér a hangszer kezelésében hosszú évek fáradságos munkájával elsajátított mesteri ügyességgel.” Erre találó illusztrálásként Hamlet és Guildenstern dialógját hozta a sípon való játékról. Ebben a dán királyfi végül ezt mondja: “Gondoljatok bármi hangszernek: rám tehetitek a nyerget, de nem bírtok játszani rajtam”.47 “Egy híres aesthetikus kijelentését - folytatta Baumgarten -, hogy a művészet nem egyéb, mint a természet egy temperamentum érzületében, bátran kiegészíthetem azzal, hogy az ítélet egy esemény az intellectus mérlegén.” Ehhez az észnek kell győzedelmeskedni az érzelmek felett. Ugyanis az esküdtszéki tárgyaláskor a felek a való tényállítások elhomályosítására törekednek, az érzelmekre akarnak hatni: “rendesen az győz, aki a legerősebb ingereket tudja alkalmazni [...]”. Mindezért a törvényhozót tette felelőssé: “elszörnytilködéssel és megbotránkozással értesülünk arról, hogy a kellőképp kitanított, sőt az ügyességre megesketett természetzenészek velőtrázó disharmonikus hangokat csalnak ki abból az apparátusból, melyben ‘zene rejlik, felséges szózat’, ha a mester keze megszólaltatja”. Az eljárás oly jellegű, hogy abban az esküdtbíró az esküjét - s benne a törvényt - nem tudja megtartani.48 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 2. Érvek az esküdtszék mellett Az esküdtszékek reformját Finkey Ferenc örömmel fogadta: “dicsőségére válik törvényhozásunknak, hogy törvénykönyvbe iktatta a legszabadelvübb s a mi alkotmányunkkal oly sok rokonságban álló államnak 600 éven át kipróbált intézményét, melyet immár valamennyi szabadelvű állam kebelére fogadott, s ezzel szorosabbra fűzte a rokonságot, mely állami intézményeink s a műveltebb külföld intézményei között van.”49 Volt, aki a jury fejlődésének vonulatát tanulmányozva lelkesen azt remélte, hogy az esküdtek hamarosan a büntetés mibenlétében is határoznak majd.50 Az új esküdtszéki intézmény életének néhány hónapja némelyekben máris kételyeket ébresztett. A Jogtudományi Közlöny azonban türelemre intett: “nemcsak a törvény új, de újak, a viszonyokkal ismeretlenek az esküdtekként működő emberek is, kik még nem ismerhetik teljesen feladatukat, nem érzik felelősségüket s akik még előző példák, antecedenciák után sem indulhatnak functiójuk teljesítése közben. [...] Nem szabad hibáztatnunk a kezdet nehézségeivel küzdő esküdtek esetleges tévedéséért az esküdtszéki intézményt.”51 47 Baumgarten Izidor'. A törvényhozás művészetéről. Jogállam. 1905. 14-15. p. 48 Baumgarten 1905, 17-18. p. 49 Finkey Ferenc: Az esküdtszék a magyar büntető eljárásban. JK 1898. november 4. (44. szám) 311. p. 50 Az esküdtszék fejlődése és jövője. JK 1898. december 23. (51. szám) 365-366. p. 51 Az esküdtszéki intézmény ellen. JK 1900. július 6. (27. szám) 209. p.
