A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Az iskoláztatás története egy hajdú megyei településen 1849-1918
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 177 AZ ISKOLÁZTATÁS TÖRTÉNETE EGY HAJDÚ MEGYEI TELEPÜLÉSEN 1849-1918 Öl veti Gábor F öldesen a lakosság jóvoltából már 1657 körül létezett az első iskola, 1740 táján pedig már a leányiskola is. „Ősidőkben a nemes tanács 3 telket adott a templom mellett lelkész, kántor, ki egyszersmind rector, leánytanító részére lakásul a nyilvános épületekkel együtt. Az épületek a nemes communitas költségén épültek.” Az 1947. szeptember 9-én kelt, a földesi református egyház által kiállított javadalmi jegyzőkönyvből kiderül, hogy az I. számú tanítói állást 1665, a II. számú leánytanítói státuszt 1748 körül létesítették. A község azon kívül, hogy lakást biztosított, tavasszal minden tanítónak két-két láncalja szántóföldet szántott fel és vetett be búzával és tengerivel. A pénzbeli és természetbeni járandóság részét képezte a szülőktől beszedett tandíj is.1 Az 1845-ben kiadott „Magyarország elemi tanodáinak szabályai” című magyar nyelvű királyi tanügyi rendelet értelmében a tanodák kormányzó hatóságai a helytartótanács, majd a kerületi, vagy tartományi főigazgató, az esperes mint kerületi felügyelő, és végül a helybeli lelkész: „ Ekép a helybeli lelkészek, mind igazgatók, mindenre, mi a tanítást, a jó rendet, és a tanoda jóllétét illeti, fölvigyáznak, s mindenről a kér. Fölügyelőt tudósítják.”2 Az egyházigazgatás fontos része volt az egyházlátogatás, amely a felettes tiszántúli egyházkerület püspökének, illetve az 1821-ben megalakult alsó szabolcsi és hajdúkerületi egyházvidék esperesének a hatáskörébe tartozott. A vizsgált korszakban az iskola igazgatója, vagy rektora, mint minden tanító a lelkész irányításával dolgozott. A rendszerint felsőbb tanintézetet, így a debreceni kollégiumot végzett növendék egy-két évre, vidékre ment falusi tanítónak, másképpen rektornak, hogy a keresett pénzből külföldre utazhasson, vagy visszatérve a kollégiumba, letegye a lelkészi vizsgákat. Nem is lehetett lelkész, aki 1 Herpay Gábor: Földes község története. Db., 1936. 201., 206. (Továbbiakban 1. Földes története i. m.); Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (HBML) XXIV. 504/c. 2. cs.; Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (TtREL) I. 28. c. 2.; Földes története i.m. 203. 2 HBML IV.A. 1011/c. 93. cs. 194/25224/1845.
