A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István és Beöthy Ödön kapcsolata, közös diétai küzdelmei

tett Beöthyt. Éppen távozáskor találta; együtt mentek el az alsótáblai konzervatívok egyik vezéralakjához, Zsedényi Edéhez (1804-1879). Még aznap hosszasabban, mintegy két órán át kettesben is beszélgettek Széchenyi szállásán. A gróf megnyugodva jegyezte be naplójába: „Er ganz fur 2 garas” [О egészen a két garasért]. Rögtön elhatározta, hogy a bihari politikussal fogja felkeresni a reformtábor másik kiválóságát, a Pest megyei Szentkirályi Móricot (1807-1882).61 Hogy ez valóban megtörtént-e, arra nézve nincs adat a gróf naplójában.

Két nappal későbbjanuár 23-án ismét találkoztak. Mivel Széchenyi rosszul érezte magát, Beöthy látogatta meg délután három órakor, és így üdvözölte: „Lavagna (auf mich zielend) [rám célozva], úgy jövök Önhez, mint Hassan.” Megint tartalmas eszmecserét folytathattak, mert Széchenyi igen kedvezően nyilatkozott: úgy vélte, partnere sokat tett és őszintén a telekdíj gondolatának elfogadtatásáért.62 Január 25-én újból tárgyaltak,63 majd február 2-án este szintén. Ekkor vetette fel Beöthy, hogy „indigenátust akar a zsidó Rotschildnak.”64 Mivel a Széchenyivel szoros, bizalmas munkakapcsolatban álló Sina György báró vetélytársáról volt szó, aligha tetszett neki a honosítás egyébként sem kellően végiggondolt ötlete.

Február első felében mind gyakrabban beszélgettek a két garasos adó tervéről. A napló tanúsága szerint február 9-én bizonyosan találkoztak,65 másnap viszont — noha Széchenyi várta - Beöthy nem tudott elmenni hozzá.66 Február 16-án a gróf kereste fel a bihari követet.67 Tíz nappal később ismét feleslegesen várakozott, Beöthy ezúttal sem teljesítette ígéretét; Széchenyi keserűen jegyezte meg: „Lasst mich sitzen” [Hagy engem ülni].68 69 Ezután mintha megritkultak volna a személyes konzultációk, a naplófiizetekben legalábbis a következő négy hétben nem fordul elő Beöthy neve.

Minden bizonnyal közrejátszott ebben, hogy március elején új fordulatot vett a közteherviselés Ugye. A teljes siker esélye nagyon csekély volt, ezért a reformellenzék egy kompromisszumost, közbeeső megoldással próbálkozott: „az ország közjavát és gyarapodását előmozdító eszközök létesítésére szükséges költségeknek mi útoni beszerezhetése iránt” országos (tehát az alsó- és felsőtábla által delegált tagokból álló) választmány kiküldését indítványozta. A március 15-i kerületi ülésen a financiális küldöttségbe beválasztották Bihar vármegye követét, majd a felsőtáblán Széchenyi István grófot is.64 Bár a két garasos telekdíj eszméje szükségHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 169

61 Széchenyi, 1844-1848. 12.p.

62 Uo. 14.p. - Az idézet szavak forrását mind ez ideig nem sikerült megtalálni.

63 Uo. ló.p.

64 Széchenyi: Napló. I035.p. (Győrffy Miklós fordítása); német eredetije: Széchenyi. 1844— 1848. 20.p. - A magyarországi érdekeltségekkel is bíró Salomon Meyer Rotschild báró bécsi bankárnak Beöthy nagy tisztelője volt, ezért akarta kezdeményezni a honosítást, talán azt remélve, hogy hálából további befektetéseket eszközöl hazánkban.

65 Uo. 23.p. '

66 Uo. 24.p.

67 Uo. 26.p.

68 Uo. 32.p.

69 Kovács F. i.m. 4. köt. 362-363., 386.p.; Felséges Első Ferdinánd Austriai császár, Magyar- és Csehországnak e’ néven ötödik apóst. Királya által szabad királyi Pozsony városába I843dik esztendei Pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésének