A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István és Beöthy Ödön kapcsolata, közös diétai küzdelmei

politizáló részének többsége ez idő tájt az ellenzéket támogatta; követük, Beöthy Ödön diétái teljesítményét azzal óhajtották jutalmazni, hogy megfestetik arcképét és azt a megyeháza nagytermében elhelyezik. E döntésen felbuzdulva, közvetlenül utána egy másik javaslat is elhangzott, és ezt szintén megszavazták: Széchenyi István portréját kívánták megszerezni és azt a megyei tanácsteremben felfüggeszteni. A szükséges költségekre közös gyűjtést indítottak, és erről a többi vármegyét is értesítették.30

Nyilván gyakran találkoztak a következő hónapokban is, bár Széchenyi csak 1836. április 17-én rögzítette ismét ennek tényét. Ezen a napon a két politikus együtt ment el Parendorfba, az ottani lótenyészetbe.31 A híd kérdése ekkor még nem dőlt el, mert a főrendi többség ellenállt. Végül háromszori üzenetváltás után, a nádor taktikus lépései nyomán a főrendi tábla szintén hozzájárult a kisajátításhoz, és megszületett az állandó híd építéséről szóló törvénycikkely is.32 Április végén Széchenyi még aggodalmaskodott („a hidam - egy hajszálon függ!”), de készséggel elismerte, hogy az alsótáblai ellenzék jó néhány vezetője - köztük Beöthy Ödön - „sokat tett értem.”33

Valószínűleg értesült arról - bár jegyzetfüzeteiben nem szól róla -, hogy a bihari követ még egy nagyon fontos dologban próbált segíteni: 1835. november 2-án ő hívta össze azt az értekezletet, ahol elhatározták, hogy a gróf által megálmodott és szorgalmazott Duna-parti nemzeti színházra szükséges subsidium (a nem adózók részéről kötelező befizetés) megajánlására utasítást kérnek.34 Pár hónappal későbbi, 1836. április 23-án elhangzott felszólalásából világosan kiderül, hogy őszinte meggyőződésből és teljes szívvel állt az alsótáblai akció élére: a színház létrehozását nemzeti érdeknek tekintette, amely a nemzet dísze, a nemzeti művelődés nélkülözhetetlen őrhelye lehet.35

Széchenyi és a reformellenzék hangadó személyiségei közötti folytonos összeköttetést kiemelte az országgyűlésről készített összefoglaló jelentésében Ferstl rendőrtanácsos, aki megemlítette Beöthy nevét is. Úgy vélekedett, hogy a gróf népszerűsége és hatalmas befolyása lényegesen előmozdította a - szerinte - „ultraellenzék” megerősödését.36 Jóllehet Széchenyi tekintélye ezen a diétán még nyilvánHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.

___________________________165

30 HBML IV. A. 1/a. 144. Bihar vármegye köz-gyűlési jegyző könyve 1835-ről. 2510. és 2511. szám. - Részletesebben: Bényei Miklós: Adalékok Széchenyi István és Bihar vármegye reformkori kapcsolataihoz. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXIV. - Debrecen : 1997. - 88-89.p.

31 Széchenyi, 1830-1836. 654.p.

32 Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István élete és működése 1830-1836 közt. In: Széchenyi, 1830-1836. LXIX.p. - A kisajátítás elvét az 1836: XXV. törvénycikkely mondta ki, a Lánchíd építéséről az 1836: XXVI. te. rendelkezett; vő. uo.

33 Széchenyi: Napló. 819.p. (Győrffy Miklós fordítása); német eredetiben: Széchenyi, 1830— 1836. 657.p.

34 Viszota Gy. i.m. In: Széchenyi, 1830-1836. LVI.p.

35 Felséges első Ferencz austriai császár, Magyar és Cseh ország koronás királyától Po’sony szabad királyi városába I832ik esztendőben, karácson у havának 16ik napjára rendeltetett Magyar ország’ gyűlésének jegyző könyve, 14. köt. — Posony : 1836. - 253.p.; idézi Bényei Miklós: Beöthy Ödön művelődéspolitikai nézetei. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XII. - Debrecen : 1985.-28.p.

36 Ferstl charakteristikája Széchenyiről, 1836. máj. 4. In: Széchenyi, 1830-1836. 708.p.