A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István és Beöthy Ödön kapcsolata, közös diétai küzdelmei

„Scandal in Pressburg mit Tagen” [Botrány Pozsonyban Tagennal].11 Az történt, hogy Beöthy Ödönnek az áttérések szabályozása körüli sérelmeket felsorakoztató állításait a nagyváradi káptalan követe, Tagen János (1777—1838) nagyprépost kétségbe vonta, sőt néhány meggondolatlan kifejezéssel megsértette őt, és rajta keresztül a nemesi önérzetet, voltaképpen az egész alsótáblát. A felháborodott többség kizárta a gyűlésről a kanonokot.12 A grófot ez a skandalum nemigen foglalkoztatta, legalábbis többet nem tért vissza rá. Jobban odafigyelt egy másik szégyenletes esetre: április 30-án a második bihari követ, az ekkor még az ellenzékhez közel álló Tisza Lajos (1798-1856) és a Bereg megyei alispán, Füzesséry Gábor (1792-1854) pofozkodtak. Őket szintén el akarták távolítani Pozsonból, de a mérsékeltebb, tekintélyesebb követek és főrendek közbenjárására egy ideig még maradhattak. Az 1833. május 3-i megbeszélésen Széchenyi István és Beöthy Ödön egyaránt jelen volt; a gróf- első ízben - immár az utóbbit is felsorolta azok között, akik „nemesül beszéltek”.13

Ekkortájt kerülhettek egymáshoz közelebb. Széchenyi újból előállt az előző diéta vége felé már megpendített ötletével, nevezetesen az országgyűlés Pestre történő áthelyezésével. A bihari politikus egyetértett ezzel az elképzeléssel, és a gróf kérésére vállalta, hogy a követek egyik előkészítő jellegű tanácskozásán, az 1833. július 3-i konferencián elővezeti a javaslatot.14 Majd amikor Széchenyi visszatért néhány hónapos angliai utazásáról, 1834. május 2-án a pozsonyi alsótábla ülésén az ellenzék vezérférfiaival együtt Beöthy is kitörő örömmel, ölelésekkel üdvözölte.15 A gróf pár hét múlva elindult aldunai útjára, és csak karácsony első napján jött vissza az országgyűlésre.16

Ettől kezdve élénk tevékenységet fejtett ki a pest-budai állandó híd eszméjének elfogadtatásáért és megvalósításáért.17 Bihar vármegyét támogatói között tudhatta, 1834. december 29-én így említette naplójában.18 Beöthy Ödön szorosabban is együttműködött vele: 1835. február 2-án beválasztották az országos küldöttségbe, továbbá a két várossal tárgyaló albizottságba.19 Az üléseken rendszeresen

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 163

11 Gróf Széchenyi István naplói, 4. köt. : 1830-1836. - Budapest : 1934. - 364. p. (a továbbiakban: Széchenyi, 1830-1836.)

12 Uo., Viszota Gyula lábjegyzete. Lásd még: Szendiné Orvos E. i.m. 107.p. - A váradi nagyprépostról: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 13. köt. - Budapest: 1909. - 1224. has.

13 Széchenyi, 1830-1836. 375.p.: Győrffy Miklós fordításában: Széchenyi István: Napló. - Budapest : 1978. - 737. p. - innen az idézet, az esetről: uo. 737.p. (a továbbiakban: Széchenyi: Napló).

14 Széchenyi, 1830-1836. 384.p.; Győrffy Miklós fordítása: Széchenyi: Napló. 740.p. - Az 1830. évi pozsonyi indítványról: Viszota Gyula élete és működése 1830-1836 közt. In: Széchenyi, 1830-1836. IV.p.

15 Leopold Ferstl bécsi rendőrtanácsos titkos jelentése, 1834. máj. 2. In: Széchenyi, 1830— 1836. 671.p.

16 A két utazásról: Viszota Gy. i.m. In: Széchenyi, 1830-1836. XII-XIV.p.

17 Uo. XV-XVI., LXI-LXIX.p.; Dienes Istvánné: Közút, Lánchíd, vasút. In: Széchenyi és kora. - Budapest: 1991. - 136-143.p.

18 Széchenyi, 1830-1836. 513.p.

19 Uo. 523,p„ Viszota Gyula lábjegyzete.