A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
146 A fizetési késedelmet azonban Fried Dávid részéről nem véletlen feledé- kenység, vagy pénzügyi nehézségek okozták. Ez csak egy üzleti húzás volt. Bejelentette, hogy szeretné Hajdúnánás kocsmáit továbbra is üzemeltetni, ezért még a szokásos árendális licitálás előtt a város figyelmébe ajánlotta magát. Külön felhívta a figyelmet a város bérlőjeként eltöltött 27 évére, mely alatt úgy érzi, olyan jó együttműködést alakított ki a nánási magisztrátussal, amely feljogosítja őt arra, hogy a további sikeres folytatásban reménykedjék. Ezt azonban nem bízta a véletlenre. Készségesen elismerte, hogy az utolsó évi árendális díj nagy részével tartozik a városnak, de megígérte, hogy ezt azonnal megfizeti, csak egy megnyugtató ígéretet kért a várostól, hogy a csapszékek árendá- ját a következő három évre is megkapja. Érvelése szerint az engedély nélküli italmérésekből származó kárát csak így lenne esélye kitermelni a kocsmákból. Fried Dávid tehát kész helyzet elé állította, sőt nagyon udvarias formában, de meg is zsarolta a város vezetőit, akik engedtek a nyomásnak. Figyelembe vették „ezen árendátor nem annyira sok nyügösködéseivel kapcsolt hosszas idejét,” és azt a tényt, hogy ekkorra már nem volt sok érdeklődő a városi regálék árverésein, így egyszerűbbnek találták, ha minden marad a régiben. Elrendelték, hogy amennyiben Fried Dávid rendezi tartozását, a nánási kocsmák az elkövetkező három évre is az ő bérletében maradnak. 41 De Hajdúnánás sem volt mindig ilyen engedékeny és beletörődő. Az új árendális időszak megkezdése után még fél év sem telt el, amikor 1828. január elején feljelentették Fried Dávidot, hogy nem tartja be a bérleti szerződés feltételeit. A vádpontok szerint nem tartott magyar kocsmárost, rossz minőségű italokat mért, valamint a vendégfogadó egy részét nem megengedett módon használta, mivel ott a saját hasznára sókimérést folytatott. Hajdúnánás vezetése ekkor már szokatlan eréllyel lépett fel a vagyonos árendátorral szemben. Szigorú figyelmeztetésben részesítették, és elrendelték, hogy a bérlő az előírások szerint tartson magyar kocsmárosokat a csapszékekben, és jó italokat áruljon, különben a város kényszeríteni fogja a szerződés pontjainak betartására! A város hadnagyának pedig megparancsolták, hogy a csapszékek ellenőrzésére fokozottan fordítson figyelmet, a rossz minőségű italok hordóit pedig zúzássá be. A városi vendégfogadóban történő sókimérést is megtiltották.42 Ez azonban nem jelentett akadályt 1830-ban, amikor Fried Dávid a következő három évre kívánta kibérelni a hajdúnánási kocsmákat. A zsidó üzletember neve ekkorra már egybeforrt a város csapszékeinek üzemeltetésével. A harminc éve ezen a területen működő Fried Dávidot saját bevallása szerint is „már mindenfelé csak úgy ismerik, mint a nánási kocsmák árendátorát”. Összességében a város is meg lehetett vele elégedve, mert ekkor már más kocsmabérlő-jelöit neve fel sem merült. így tehát hozzájárultak ahhoz, hogy továbbra is ő bérelje a város összes csapszékét, mert a kocsmákat „a Nemes Közösség összesen kiadni arányosabbnak tekinti, mint több árendátorral bajoskodni.” * 4 Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe... 41 HBML.HbFl. V.A. 301/a 12.k. 720.O. 227.sz. 4‘ A hadnagy felügyelte a csapszékeket. Különösen a méretett italok minőségére, és a mérőedényekre figyelt oda, ugyanis a nem szabályos méretű mérőedényekkel gyakori volt a viszszaélés. HBML.HbFl. V.A. 301/a I2.k. 788.0.3.1 .sz.