A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
Rövidesen azonban visszatért, és kész javaslattal állt elő. Bár továbbra is hangsúlyozta, hogy ő a kocsmatartásra voltaképpen ráfizet, de vállalta azok további üzemeltetését. Azonban kérte, hogy az árendális esztendőket háromról növeljék hat évre, hosszabb időtartam esetén ugyanis ő is jobban tud gazdálkodni. Fried Dávid tehát nem adta fel talán legfontosabb célját, hogy a város kocsmáit minél hosszabb időre magához kösse. Még egy területen szeretett volna a zsidó árendátor eredményt kiharcolni. Ez is, csakúgy, mint az árendális időszak megváltoztatása, régi szokások és szabályok megsértését jelentette. El akarta érni, hogy a külső kocsmák melletti földekből az ott dolgozó kocsmárosok részére kaphasson egy-egy darabot művelésre. Ez azonban mindezidáig szigorúan tilos volt. Most azonban a magisztrátus kegyes volt a bérlőhöz. Figyelembe vette „a Nemes Közönség ezen zsidó árendátornak ezen Nemes Városban már 18. esztendőktől fogva való csendes maga viseletét, és minden botránkoztató cselekedettől való maga meg-tartóztatását, és hogy ezen Nemes Közönséggel ... több rendben előfordult sürgető szükségei idején tehetségéhez képest jól kívánt tenni”, ezért kéréseit elfogadták, és a tedeji és Raducza kocsmák melletti városi legelőkből 4-4 köblös területet kimérettek, és azt szántóföldi művelésre átadták az árendátornak.31 A városi árendák legjelentősebb tételét a kocsmák és csapszékek jelentették, ezekből volt ugyanis a legtöbb és ezek bonyolították a legnagyobb forgalmat, így a zsidó bérlők is ezekkel foglalkoztak leginkább. De voltak a városnak kisebb regáléi is, melyek hasznaiból úgyszintén igyekezte kihasítani a saját szeletét a nánási zsidóság. A házaló kereskedést már régebben engedélyezték a zsidóságnak Hajdúná- náson, így ezt a tevékenységet szabadon lehetett űzni, de a boltokban való árusításra külön szabályok vonatkoztak. Mivel a vidéki, mezőgazdaságból élő emberek nagyon sok területen önellátóak voltak, és a mai viszonyokhoz képest jóval alacsonyabbak voltak az igényeik, nem volt sok kereskedésre szükség Hajdúnánáson. Korszakunkban, a XIX. század elején a városnak mindössze két boltja volt, melyeket a csapszékekhez hasonlóan bérlők működtettek. Természetesen mindkét üzlet a város belterületén helyezkedett el, külterületen ilyesmire nem volt szükség, aki valamilyen árucikket akart beszerezni, az úgyis bejött a városba. A városi boltokkal kapcsolatosan zsidó árendátorról 1818 szeptemberében olvashatunk először Nánás jegyzőkönyveiben. Ekkor még a kisebbik boltot kapta meg Fried Dávid évi 250 Ft bérleti díj ellenében. A nagyobbik bolt megmaradt az addigi árendátor, Pólik Tamás kezén, aki már hosszú évek óta működtette. Neki évi háromszáz forintjába került az üzlet. A város vezetése a boltokat ekkor hat évre adta bérbe, ami eltér az általános szokásoktól.32 A zsidóság gazdasági erejének megerősödésével szerepük és súlyuk a kereskedelemben is nőtt. 1827 szeptemberében már mindkét városi bolt zsidó árendátor használatában volt. Az elsőt Fried Dávid kapta évi 120 Ft-ért, aki ezzel az 142 Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe... 31 Ilyen utalásokból állapítható meg. hogy Fried Dávid kb. 1800-tól volt a város árendátora, de ekkor még nem lakott a városban. HBML.HbFI. V.A. 301/a 1 l.k. 56.o.99.sz. 32 A város boltjainak árendátoraiként a XVIII. század végén a magyar bérlők mellett görögöket is említenek a város jegyzőkönyvei, ők azonban a XIX. század elejére eltűntek, említés sem esik róluk többé. HBML.HbFI. V.A 301/a 1 l.k. 95.0.196.SZ.
